Elmélet - Theorie

"...A nagymamámnak volt egy igen érdekes elmélete,
azt mondogatta, jóllehet, úgy születünk,
hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa,
magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat,
szükségünk van, mint a kísérletben oxigénre,
meg egy gyertya segítségére.
Csakhogy ez esetben az oxigénnek, példának okáért,
a szeretett személy lélegzetéből kell származnia;
a gyertya lehet bármiféle étel, zene, simogatás, szó vagy hang,
mely elsüti a robbantókészüléket, s így lángra gyújtja az egyik gyufát.
Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket.
Bensőnkben kellemes meleg árad szét,
mely az idő múltával lassan-lassan elenyészik,
míg egy újabb robbanás föl nem éleszti.
Minden embernek föl kell fedeznie,
melyek az ő robbantókészülékei, hogy élhessen,
mivelhogy a gyufák lángra lobbanásakor keletkező égés táplálja a lélek energiáját.
Más szóval, ez az égés a lélek tápláléka.

Ha az ember nem fedezi fel idejében, melyek az ő saját robbantókészülékei,
a gyufásdoboz megnyirkosodik,
és akkor már soha többet nem tudunk meggyújtani egyetlen szál gyufát sem..."

Forrás: Laura Esquivel: Szeress Mexikóban. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest. 2006.