Mátyás nap - Matthias-Tag

"A folyók és a patakok jegét megoldta
mosolyával a tavasz szeme,
a völgy reményzöld és üde;
és az öreg tél haldokolva
visszavonult zord hegyeibe.
Darás jege ájult záporát
küldi csak onnan ijesztgetésnek
csíkokban a zöld réten át.
De a Nap nem tűr semmi fehéret;
mozdul az élet mindenütt:
színes lobogás ígér a rügy,
s tarkállni, korai virág helyett,
itt vannak, díszben az emberek..."

* Johann Wolfgang von Goethe: Húsvéti séta *
Szabó Lőrinc fordítása



"Vom Eise befreit sind Strom und Bäche
durch des Frühlings holden belebenden Blick,
im Tale grünet Hoffnungsglück;
der alte Winter, in seiner Schwäche,
zog sich in rauhe Berge zurück.
Von dorther sendet er, fliehend, nur
ohnmächtige Schauer körnigen Eises
in Streifen über die grünende Flur.
Aber die Sonne duldet kein Weißes,
überall regt sich Bildung und Streben,
alles will sie mit Farben beleben;
doch an Blumen fehlt's im Revier,
sie nimmt geputzte Menschen dafür..."

* Johann Wolfgang von Goethe: Osterspaziergang *

Tartalékok - Reserven

"Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell.
Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett.
Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen,
hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk.
A természet bölcsen gondoskodott az egyről:
társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja.
A férfihez a nőt, a nőhöz a férfit.
Az emberhez embert.
A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettő legyen.
Így, ha apadna a szeretet, fogyna a türelem,
csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében.
Tudjuk, hogy hol keressük őket, és a boldogságunk is megduplázódik."

* Tatiosz: Tartalékok *

Farsangi fánk - Faschingskrapfen

50 dkg liszt
3 dl tej
1 evőkanál porcukor
3 dkg élesztő
5 dkg olvasztott vaj
2 tojássárgája
egy pohárka rum
csipet só

nagyon jól kidolgozott, lágy kelt tésztát készítjük
langyos helyen másfélszeresre kelesztjük
ujjnyi vastagra nyújtjuk
fánkszaggatóval kiszaggatjuk
még 30 percig kelesztjük
középforró zsírban sütjük
a deszkán fekvő fánk felső része kerüljön a zsírban alulra
sütés elején az edényt fedjük be
megfordítás után vegyük le róla a fedőt
melegen szórjuk meg vaníliás cukorral
baracklekvárral tálaljuk

Jó étvágyat!

500 g Mehl
300 ml lauwarme Milch
1 Esslöffel Puderzucker
30 g Hefe
50 g zerlassene Butter
2 Eigelb
ein Gläschen Rum
eine Prise Salz

einen gut durchgekneteten Hefeteig zubereiten
zugedeckt an einem warmen Ort gehen lassen
fingerdick ausrollen
runde Formen ausstechen
nochmals 30 Minuten gehen lassen
in nicht zu heißem Öl backen
dabei die auf dem Nudelbrett nach oben zeigende Seite zuerst ins Öl geben
diese Seite mit Deckel bedeckt backen
dann wenden und ohne Deckel backen
noch warm mit Puderzucker bestreuen
mit Aprikosenmarmelade servieren

Guten Appetit!

Szív - Herz

"Nem könnyű rugalmasnak maradni:
a szívet megkeményíteni az élet harcaira,
de meglágyítani a szeretetre."

* Jeremias Gotthelf *

"Es ist schwer, die rechte Mitte zu treffen:
das Herz zu härten für das Leben,
es weich zu halten für das Lieben."

* Jeremias Gotthelf *

* Häkelanleitung: www.nadelspiel.com *

Árnyék - Schatten

"A fény mellé kell az árnyék,

különben az általános ragyogás mindenkit megvakít.
A jó mellett szűkség van a rosszra,
mert nélküle a "jóság" megszűnik létezni,
hisz nincs semmi,
amihez képest "jók" tudnánk lenni."

* Böszörményi Gyula *



"Die ganze Vielfalt,
der ganze Reiz,
die ganze Schönheit des Lebens
besteht aus Schatten und Licht."

* Lew Tolstoi: Anna Karenina *

Kikötő - Hafen

"Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a kikötőben,
előbb a zord tengeren kell hajózni."

* Svéd bölcsesség *

"Um sich im Hafen wohl zu fühlen,
muss man die rauhe See befahren haben."

* Weisheit aus Schweden *

Osztálytalálkozó - Klassentreffen

"Ezernyolcszázkilencvenegy volt, szeptember 1.
...Amikor anyjával az iskola homályos előcsarnokába ért, elhalványodott.
Rájött a "nehéz légzés"...
Anyja lehajolt hozzá, megkérdezte, hogy mi baja.
Nem felelt neki. Csak a kezét szorongatta, egyre erősebben.
Fönn az emeleten volt az első osztály.
Egy barna szárnyas ajtó előtt az anyja megcsókolta őt. Indulni akart.
De ő nem engedte el a kezét.
- Félek - suttogta.
- Mitől félsz?
- Félek - ismételte.
- Ne félj, aranyom. Nézd, a többiek is itt vannak. Mindenki itt van.
Hallod, milyen vidámak?
Menj a kis barátaidhoz.
- Maradj - könyörgött, s az anyja szoknyájába kapaszkodott.
Az a szabadon hagyott kezével búcsút intett fiának,
kisiklott előle, lassan ballagott a folyosón..."



"A kisfiú egy darabig földbe gyökerezett lábbal állt,
s várt-várt, anyja után bámulva.
Remélte, hogy talán visszajön, és tréfa az egész.
De nem volt tréfa.
Miután ezt megértette, s megértette azt is,
hogy egyedül van, oly egyedül, mint még eddig sohase volt a földön,
egész testét görcs szorította össze...
A félig nyitott ajtó résén bekukucskált.
Gyermekeket látott, annyi gyermeket, amennyit együtt még sohase látott.
Egy tömeg volt ez, a tömeg, hozzá hasonló,
teljesen ismeretlen kisemberekből.
Nem volt tehát egyedül."



"Azt várta, hogy most valami csoda fog történni.
Azt várta, hogy ez a sok gyerek mind-mind fölugrál, s a nevét kiabálja.
Azt várta, hogy zsebkendőjüket lengetve üdvözlik őt.
Csak hogy ez a csoda nem történt meg. Észre sem vették.
Fejéről lekapta a kalapot.
Köszönt nekik, illedelmesen.
Ők akkor sem köszöntek."

"Csönd lett.
A küszöbön megjelent a tanító...
A tanító egyenként kikérdezte a gyerekeket,
hogy kinek van táblája s palavesszője,
aztán arról beszélt, hogy mennyi szépet, nemeset, hasznosat fognak itt tanulni.
De a száján egyszerre elakadt a szó.
Tekintete megakadt rajta, aki a kályha mellett gubbasztott.
- Hát te mit keresel ott? - kérdezte feléje emelve nagy arcát.
- Ki állított oda? Gyere csak ide...
- Tessék engem hazaengedni.
- Miért? - érdeklődött a tanító.
- Nem akarok többé iskolába járni.
Az osztály hahotázott.
- Csönd legyen! - szólt a tanító. - Miért nem akarsz iskolába járni?
- Mert engem itt nem szeret senki.
- Bántott valaki?
- Nem.
- Hát akkor mit kotyogsz összevissza?
Nem szégyelled magad, te anyámasszony katonája?
Otthon bizonyára elkényeztettek.
Jegyezd meg, hogy te is olyan vagy, mint a többi. Itt nincs kivétel.
Itt mindenki egyenlő. Értetted?
Az osztály helyeslően mozgolódott..."



"Lejött a dobogóról. A kisfiú mellé állt.
Megsimogatta arcát lágy, bagószagú kezével.
- Ne sírj - csitította. - Ülj be a padba. Egészen...
Most írni tanulunk. Vagy te nem szeretnél megtanulni írni?
- De igen - szipogta a kisfiú.
- Nahát - mondta helybenhagyólag a tanító.
A táblára egy i betűt kanyarított.
- Föl - vezényelt -, rajta, vissza, le, kereken el.
Palavesszők visítottak, mint a kismalacok.
A tanító megint lejött a dobogóról.
Végigsétált az osztályon, vizsgálgatta a táblákra rajzolt ákombákomokat.
A kisfiú i betűjét is megnézte.
Szép, finom i betűt írt. Megdicsérte érte. Az már nem sírt.
- Hogy hívnak téged? - kérdezte tőle.
A kisfiú fölkelt. Valamit motyogott, nagyon halkan.
- Nem értem - szólt a tanító.
- Mindig bátran és értelmesen felelj.
Mi a neved? - kérdezte még egyszer.
- Esti Kornél - válaszolt a kisfiú, bátran és értelmesen."

* Kosztolányi Dezső: Esti Kornél *

Viszony - Verhältnis

"...miért nem tanítanak
a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolában?
Egészen komolyan kérdem ezt, nem tréfálok.
Végre is, legalább olyan fontos ez,
mint hazánk hegy- és vízrajza vagy a helyes társalgás alapszabályai.
Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma,
mint a becsületen vagy a helyesíráson."

* Márai Sándor: Az igazi *

Receptek - Rezepte

"Ich wünschte,
es gäbe ein Kochbuch fürs Leben mit Rezepten,
in denen genau steht,
wie man's macht."

* gehört im Fim: "Rezept zum Verlieben" *