2010. október 31., vasárnap

Halloween


"Tök, tök, sárga tök,
Halloween-re mit főztök?

Kígyót, békát, csontvázakat.
Mindenféle bogarakat.

Tök, tök, kicsi tök,
Ugye hozzánk eljöttök?

Elmegyünk, elmegyünk,
Ajtódon becsengetünk.
Megtréfálunk, cukrot kérünk,
Aztán gyorsan odébb lépünk.

Tök, tök, csúnya tök,
Jobb lesz, hogyha nem jöttök!
Cukrot, csokit mi is várunk,
Házról-házra körbejárunk."

* Őri István: Halloween-re *


"Gespenster durch die Straßen ziehn -
heute Nacht ist Halloween."



"Das Grauen schleicht von Haus zu Haus
und klingelt alle Leute raus."

2010. október 28., csütörtök

Dér - Reif

"Hatalmasan zárul az év,
arany borral, kerti gyümölccsel.
Erdő borította vidék
kísér csodájával, a csönddel.

A gazda mondja: ez derék.
Ó, halk és elnyúlt estharangszó,
adj a véghez is friss erőt.
Vándormadár szól a magasból.

A szív most jóságot tanul.
A kék folyón aláevezve
nézem, kép képhez hogy simul.
Hallgatva borul ránk az este."

* Georg Trakl: Tündöklő ősz *
Szabó Lőrinc fordítása



"Gewaltig endet so das Jahr
mit goldnem Wein und Frucht der Gärten.
Rund schweigen Wälder wunderbar
und sind des Einsamen Gefährten.

Da sagt der Landmann: Es ist gut.
Ihr Abendglocken lang und leise
gebt noch zum Ende frohen Mut.
Ein Vogelzug grüßt auf der Reise.


Es ist der Liebe milde Zeit.
Im Kahn den blauen Fluß hinunter
wie schön sich Bild an Bildchen reiht -
das geht in Ruh und Schweigen unter."

* Georg Trakl: Verklärter Herbst *


2010. október 26., kedd

Paprika


"Sárgarépa,
burgonya,
kukorica,
paprika.


Karfiol és karalábé,
zöldbab, zeller, csalamádé.
Cékla, zöldborsó, saláta,
rebarbara, retek, spárga.


Káposzta, lencse, uborka,
vöröshagyma, kapor, torma.


Fokhagyma, tök, cukkini,
sóska, spenót, brokkoli.


Paradicsom, padlizsán,
zöldséget falj, kiskomám!"

* Péter Erika: Zöldséget mondok *


"Vier Pfund Liebe, etwas Glück,
Toleranz ein großes Stück.
Paprika und Frohsinn mischen,
etwas Pfeffer gib dazwischen!
Treue rühre noch hinein
und die Ehe wird harmonisch sein!"

2010. október 25., hétfő

Hála - Dankbarkeit


"Aki hálával fogad minden napsugarat,
az az árnyékával is együtt tud élni."

* Német közmondás *


"Wer dankbar jeden Sonnenstrahl genießt,
wird auch mit dem Schatten zu leben wissen."

* Sprichwort aus Deutschland *

2010. október 24., vasárnap

Sült alma torta - Bratapfeltorte


Tészta

4 tojás
10 dkg cukor
12,5 dkg darált dió
10 dkg reszelt étcsokoládé
egy teáskanál sütőpor

a 4 tojás fehérjét kemény habbá verjük,
a 4 tojás sárgáját a cukorral habosra keverjük,
a tojásos-cukros masszát, a darált diót, a reszelt csokoládét
és a sütőport óvatosan beleforgatjuk a felvert habba,
sütőpapírral kibélelt
magas falú tégla alakú tepsiben
pillanatok alatt megsütjük


Krém

40 dkg Mascarpone

10 dkg porcukor
2,5 dl tejszín (Hulala)
1 csomag Zseléfix

a Mascarponét, a Zseléfixet és a porcukrot krémessé keverjük,
a tejszínt felverjük és óvatosan belekeverjük a Mascarponés masszába,
a krémet elsimítjuk a kihűlt tésztalapon

Sült almák


10-15 alma

3 evőkanál cukor

1 teáskanál fahéj

egy citrom leve


az almákat meghámozzuk, szeletekre vágjuk,

a cukorral és a fahéjjal a citrom levében 10 perc alatt puhára pároljuk,
a kihűlt almás masszát elsimítjuk a krémen


Tortazselé


2 csomag fehér Dr. Oetker tortazselé

4-5 evőkanál cukor

1 teáskanál fahéj

2,5 dl almalé

2,5 dl víz


a tortazselét az útmutatás szerint elkészítjük

és ráöntjük az almás masszára,
hűtőbe tesszük néhány órákra


Nagyon finom!


Jó étvágyat!



Boden

4 Eier
100 g Zucker
125 g gemahlene Nüsse
100 g gemahlene Bitterschokolade
1 Teelöffel Backpulver

4 Eiweiß steif schlagen,
4 Eigelbe mit dem Zucker schaumig rühren,
den Eischnee und die restlichen Zutaten vorsichtig unterheben,
in einer mit Backpapier ausgelegten hochwandigen rechteckigen
Backform bei mittlerer Hitze backen

Creme

400 g Mascarpone
100 g Puderzucker
1 Becher Schlagsahne
1 Päckchen Geleefix

Mascarpone mit Puderzucker und Geleefix glatt rühren,
Sahne steif schlagen und unter die Mascarponecreme heben,
Creme auf dem ausgekühlten Boden verteilen

Belag

10-15 Äpfel
3 Esslöffel Zucker
Saft einer Zitrone
1 Teelöffel Zucker

Äpfel schälen und in schmale Spalten schneiden,
Zucker mit Zitronensaft erhitzen und die Äpfel darin leicht anbraten,
dann schmoren, bis sie weich sind und mit Zimt würzen,
ausgekühlte Bratäpfel auf der Creme verteilen

Tortenguss

2 Päckchen Dr. Oetker Tortenguss, weiß
4-5 Esslöffel Zucker
1 Teelöffel Zimt
250 ml Apfelsaft
250 ml Wasser

Tortenguss nach Anleitung kochen
und die Bratäpfel damit überziehen,
Torte einige Stunden kalt stellen

Guten Appetit!

2010. október 23., szombat

Nemzeti Ünnep - Nationalfeiertag

"Ezt a földet választottam.
Ezt a napot úgy akartam.
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet.
Ezt a földet választottam,
Ezt a napot úgy akartam.
Minden álmot, minden képet,
Minden arcot, minden szépet..."



"Ezt a földet választottam,
Ezt a napot úgy akartam.
Bölcsőm is volt, sírom is lesz,
Az élet csak egy szép ígéret.
Ezt a földet választottam,
Ezt a napot úgy akartam.
Minden álmot, minden képet,
Minden arcot, minden szépet..."




"Lehetne szebb, lehetne jobb,
De álmodni csak itt tudok...

"Ezt a földet választottam,
Ezt a napot úgy akartam.
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet."

* Republic: Dalszöveg "Ezt a földet választottam" *

2010. október 21., csütörtök

Ősz - Herbst


"Készülj Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.
Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk delszakíbb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.
Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz."

* Rainer Maria Rilke: Őszi nap *
Tándori Dezső fordítása



"Herr, es ist Zeit. Der Sommer war sehr groß.
Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren lass die Winde los.

Befiehl den letzten Früchten voll zu sein,
gib ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin und jage
die letzte Süße in den schweren Wein.

Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben."

* Rainer Maria Rilke: Herbsttag *

2010. október 16., szombat

70 évvel ezelőtt - Vor 70 Jahren

70 éve született
John Lennon,
énekes, zeneszerző, költő,
a The Beatles gitárosa.

"Az élet az,
ami velünk történik,
miközben nekünk teljesen más terveink vannak."

"Leben ist das,
was passiert,
während du eifrig dabei bist,
andere Pläne zu machen."

* John Lennon: "Beautiful Boy (Darling Boy)" *


2010. október 15., péntek

Kézmosás Világnapja - Welttag des Händewaschens


"Ne tűrd sem tested,
sem ruhád,
sem környezeted
tisztátalanságát!"

* Benjamin Franklin *


"Unsere Schwester - das Wasser;
es ist höchst dienstbar,
bescheiden,
wertvoll und rein."

* Franziskus von Assisi *

2010. október 6., szerda

Aradi Vértanúk - Märtyrer von Arad


"Honvéd főtiszt 13,
Bátor Férfi 13,
Hős katona 13,
Igaz ember 13.
Magyar mártír 13,
Erőt vett a rút halálon.
S erőt adott a magyarnak,
hogy bízzon a virradatban,
amely csak felvirradt."




Im Gedenken an die 13 ungarischen Anführer und Generäle des
ungarischen Aufstandes von 1848/49,
die am 6. Oktober 1849 in Arad hingerichtet wurden.

Im Gedenken an den ersten ungarischen Ministerpräsidenten Lajos Batthyány,
der ebenfalls am 6. Oktober 1849 in Budapest hingerichtet wurde.

2010. október 5., kedd

Cirkusz - Zirkus

"Nyilván úgy volt, hogy szívszakadva vágytam a cirkuszba,
de talán éppen úgy vágytam a hegedűre is -
aztán előbb kaptam a hegedűt, ellenben a cirkuszba nem vittek el,
csak így lehetett, hogy szaggatott időközökben meg újra álmodtam a cirkuszról -,
egyszer messziről láttam dombok mögött,
és mintha valaki vezetett volna a kezemnél fogva..."


"Máskor idegen, nagy város közepén egyszerre ott álltam,
de ugyanaz a cirkusz volt, ugyanaz a bejárat, kétfelé nyíló vesztibül.

Már ekkor úgy volt, hogy jegyem is volna, be is mehetnék,
és mégis összezavarodott az álom,

és megint nem voltam bent."

"Utoljára aztán végigálmodtam.
Ott álltam a pénztár mögött, a bejáratnál,
és egy izgatott, szakállas, sánta ember,
az igazgató állt mellettem, a bejárat tarka függönyét félkézzel félrehúzta,
és kiabálva hadart:
"Erre tessék, erre tessék, tessék besétálni, mindjárt kezdődik, tessék, tessék."

"Tudtam, hogy rögtön meglát az igazgató, meg is látott és bosszankodva mondta, mialatt megfogta a karom:
"Tessék, tessék, van jegy? Akkor tessék, ha nincs, akkor allómars!"


"Mire ijedten elszorult a szívem, makogni kezdtem,
hogy nincs jegy, de én nem is a nézőtérre akarok,
hanem a hegedűm...
és kétségbeesetten mutattam a hegedűmet,
amit természetesen, hónom alatt szorongattam.
Lehajolt a szájamhoz és dühösen kivárta, míg végighebegtem,
hogy nincsen jegyem, de komponáltam egy éneket,
saját magam, a hegedűmön, és ha beenged, bent eljátszom a közönség előtt.
Erre olyan hangosan kezdett nevetni, hogy a torkába láttam,
mint valami mély alagútba, aztán ridegen, szórul szóra ezt mondta:
"Ifjú bajtárs, elmebeteg, a te szíved nagyon hemzseg."
Én ezt roppant ötletes versnek találtam, és láttam,
hogy az igazgatónak jól esett önkéntelen elismerésem,
megveregette a vállam és azt mondta,
várjak, talán lehet valamit csinálni, majd megbeszéljük..."


"...Az igazgató ekkor benézett egy könyvbe, és a nevemet mondta.
Felálltam a padban, végignézett, aztán gyorsan kérdezett:
-Hát te mit tudsz?
A hegedűmre mutattam, és újra dadogtam valamit a melódiáról, amit komponáltam.
Nevetés futott végig a termen - az igazgató mérgesen ütött az asztalára.
-Még mindig azzal a hegedűvel bosszantasz! - mondta.
-Micsoda ócskaság!
"

"...Ekkor könyörögni kezdtem..., hogy inkább kitanulok valamit,
amivel felléphetek, ha másképp nem megy.
A fejüket rázták és az orvos megjegyezte,
hogy csak akrobatizmussal mehetünk valamire,
mert a közönség már türelmetlen."


"...hosszan, heteken és hónapokon keresztül tanultam és gyakoroltam.
Fel- és lemásztam a létrán - mikor ez már jól ment
és valahogy meg is tudtam állani a létra tetején,
akkor egy széket nyújtottak fel -,
a széket óvatosan egyensúlyozva felállítottam és felálltam a székre.
Később két és három székkel csináltuk ugyanezt.
És hosszú, hosszú idők jöttek.
"


"Aztán, sokára, végre-végre ott álltam a színpadon -
de már ekkor az arcom keskeny és ráncos volt és be volt festve,
mint azoké, akiket először láttam.
Most már úgy volt, hogy sok-sok év óta vagyok itt,
és a cirkusz minden zegét-zugát ismertem.
Rózsaszínű trikó volt rajtam..."

"Ott álltam, egyedül, a tágas és fehér fényben úszó színpad szőnyegén...
Aztán megkaptam a létrát és sebesen,
nesztelenül - oly könnyen hogy nem éreztem a testemet -
felkúsztam a négyemeletes magasságba...
Most három szék következett egymás tetején - elégedett zúgást hallottam,
és felkúsztam az építményre...
Aztán lassan kúsztam fel a póznán - a tetején voltam, megálltam és pihentem.
A veríték forrón, lassan folyt le arcomon.
Minden izmom megfeszült, mint az íj, és remegett.
Vártam, míg az épület ingása eléri a holtpontot -
ekkor halálos csöndben kiegyenesedtem,
kibontottam trikómat és kihúztam a hegedűt...
Remegő kézzel illesztettem rá a vonót...
most egyik lábammal tapogatózva,
lassan elengedtem a póznát - előredőltem...
egyensúlyoztam néhány percig...
s felhasználva a rémület csöndjét,
mely odalent kitátotta a szájakat s marokra fogta a szíveket...
lassan és remegve játszani kezdtem a melódiát,
amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben."


* Karinthy Ferenc: A cirkusz *


2010. október 1., péntek

Zenei világnap - Weltmusiktag


"Tető nélkül apró házad, mondd, mit ér,
A legszebb híd a folyó nélkül, mondd, mit ér,
És a tűz a meleg nélkül,
És a lány a fiú nélkül
mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?

Termés nélkül termőfölded, mondd, mit ér,
És a kerted a virágok nélkül, mondd, mit ér,
És az éj az álom nélkül,
Életed a tettek nélkül
mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,

Zene nélkül mit érek én,

Mondd, zene nélkül mit érek én?

* Máté Péter *


"Musik - die gemeinsame Sprache der Menschheit."

* Henry Longfellow *