Az első hó - Der erste Schnee

"Esik a hó, az első hó,

s az egész udvar csupa porcukor.
Pici öröm ez a szíveknek,
de mint a hófelhő,
ez is gyorsan tovább vándorol,
s nyomában csak a szürke ég."

* Pierrot *


"Willkommen, lieber Winter!
Willkommen hier zu Land!
Wie reich du bist, mit Perlen
Spielst du, als wär' es Sand!

Den Hof, des Gartens Wege
Hast du damit bestreut;
Sie an der Bäume Zweige
Zu Tausenden gereiht."

* Elisabeth Kulmann: An den Winter *

Gyógyír a léleknek - Balsam für die Seele

"Nem vagyok egy utazós.

Nemigen kerekedek fel,
nemigen megyek el hetekre, hónapokra.
Ha már, akkor csak ruccanok inkább.
Kinézek,
kipillantok,
kiszagolok,
és már iparkodom is haza."

* Bächer Iván: Ruccanások. Ulpius-Ház Könyvkiadó Budapest. 2007. *



"A vándor, akinek ép a teste és ép a lelke,
a hegyek közül érkezik...
Irigyen nézem, rossz lelkiismerettel."



"...nem ismerem azt a felemelő érzést,
amely elfogja a vándort,
mikor könnyű iszákkal hátán, bottal kezében,
szabadon bolyong a természetben,
hegycsúcsról tekint a völgybe,



lelke megtelik elragadtatással és hálaérzettel,
csapong és mászik,
könnyű lélekkel és poggyász nélkül."

* Márai Sándor: Kabala. Helikon Kiadó. 2006. *


"Az ifjúság álmodik,
és nem tud biztosat az évszakokról...
Az évet úgy látja,
mind négyfelvonásos színjátékot.
Mikor az ifjúság életérzése múlóban,
érzékenyen figyelni kezdünk a külső változásra:
novemberben nemcsak bőrünk érzékeny, hanem lelkünk is.
Valami történik, ami nyugtalanít:



A télbe úgy lépünk e napokban,
mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna.
A tél egyszerre mondakör és barlang,
kissé betegség és kissé városiasság...



van benne kamillatea és forralt bor,
s van benne fülledt és szorongó várakozás,
mintha magunkra maradtunk volna a világban,
egyedül sorsunkkal,
mely zúzmarás és komor."

* Márai Sándor: A négy évszak. Helikon Kiadó. 2000. *


Köszönet Juditnak,
hogy megszervezte e felejthetetlen kirándulást.

Napfelkelte - Sonnenaufgang

"Ami jön, fogadjátok -

ami megy, engedjétek!
Ennyi az egész."

* Zen bölcsesség *


"Was kommt, nehmt an -
was geht, lasst gehen!
Das ist alles."

* Zen Weisheit *

Frida Kahlo

"Remélem, örömteli az elmúlás...

és soha nem térek vissza."

* Frida Kahlo *


"Ich hoffe, froh zu sterben,
und ich hoffe,
niemals wiederzukommen."

* Frida Kahlo *

Vakondtúrás - Maulwurfshügel

"Az emberek nem a hegyekben botlanak el,

hanem a vakondtúrásokban."

* Konfuciusz *


"Die Menschen stolpern nicht über Berge
sondern über Maulwurfshügel."

* Konfucius *

Ötven - Fünfzig

Boldog születésnapot!

Alles Gute zum Geburtstag!


"Es ist sichtbar ein Vorzug des Alters,
den Dingen ihre materielle Schärfe und Schwere zu nehmen,
und sie mehr in das innere Licht der Gedanken zu stellen,
wo man sie in größerer, immer beruhigenderer Allgemeinheit übersieht."

* Wilhelm von Humboldt *

Névnap - Namenstag

Boldog névnapot!

"Szíved minden zegzugában
a boldogság rakjon fészket!"

"Es kehre noch oft dieser Tag Dir zurück
und schmücke mit Freuden Dein Leben;
es möge Dich immer das heiterste Glück
begüßen und lächelnd umschweben!

Dann fühlen wir alle uns innig beglückt
und heiterer glänzt uns das Leben:
wir sehen entgegen dem Tage entzückt,
der Dir seinen Namen gegeben."

* Poetischer Bibliothekar, 1845 *

Mókusok - Eichhörnchen

15 dkg liszt
7,5 dkg keményítő
1 csapott kávéskanál sütőpor
1 tojás
10 dkg cukor
1 csomag vaníliacukor
fél citrom reszelt héja
10 dkg vaj

a hozzávalókat gyors mozdulattal összegyúrjuk,
fóliába csomagolva min. 30 percre hűtőbe tesszük,
a tésztát 3 mm vastagra kinyújtjuk,
a formákat kiszaggatjuk,
közepes lángon 15 perc alatt megsütjük



150 g Mehl
75 g Stärkemehl
1 gestrichener Teelöffel Backpulver
1 Ei
100 g Zucker
1 Päckchen Vanillezucker
abgeriebene Schale einer halben Zitrone
100 g Butter

alle Zutaten schnell miteinander verkneten
min. 30 Minuten in Folie verpackt im Kühlschrank ruhen lassen
Teig 3 mm dick ausrollen
Formen ausstechen
bei Mittelhitze 15 Minuten backen

Zöld paradicsom - Grüne Tomaten

"Egy szív összetörhet,
de attól még ugyanúgy dobog tovább."

"Wissen Sie, ein Herz kann brechen,
aber es schlägt trotzdem weiter."

"Und was gäbe ich für eine Portion grüne Tomaten,
wie wir sie auch immer im Café hatten!"

"Das Geheimnis liegt in der Soße."

* Fannie Flagg: Grüne Tomaten. Gustav Lübbe Verlag GmbH. 1992. *

Gustav Mahler

"Wenn du denkst, dass das Publikum sich langweilt,
dann spiele langsamer, nicht schneller."

* Gustav Mahler *



"Man braucht nicht dabei zu sein,
wenn man unsterblich wird."

* Gustav Mahler *

Körözött - Liptauer

"Rémlik, mintha szerda lenne, szerda este.
Megyünk a Vilmos császár úton, befordulunk a Gróf Tisza István utcába,
a József tér felé, hol is Rózsabokor címen virágzott egy kocsma,
a Hild János építette, egykori Gross-ház földszintjén,
sárgára festett, barátságos boltívek alatt.
Szerdán volt a Szép Szó szerkesztőségi napja,
és utána mindig a Bokorba kocogtunk,
ahol tárkonyos báránylevest és kürtőskalácsot
és más különös ételeket főzött egy Erdélyből szakadt csodaszakácsnő.

Lehettünk nyolcan-tízen, akik halkan beszélgetve,
összeverődve és szétszakadozva ballagtunk az esteli utcákon...
(József)Attila az élen bóklászott, füstölögve, ahogy szokott,
leszegett fővel, öklelésre készen, csontos, kemény homlokával rontva a világba.

A Rózsabokorban, ha kevés volt a pénze, egy adag körözöttet rendelt.
Ha több volt a pénze, debrecenit evett, paprikás mártással.
Majdnem mindig körözöttet evett.

Néhány hónappal ennek előtte mentem föl hozzá először...
Szúrós tekintetű, hosszúdad koponyájú, sovány fiatalember ült az íróasztalnál,
s megkérdezte, mi a kívánságom.
Novellát hoztam - mondtam.
A morc kifejezés eltűnt róla.
"Jól tette - válaszolta. -Novella mindig nagyon kell. Jelentek meg már írásai?"
Mondtam, hogy még nem jelentek meg írásaim,
s ettől még barátságosabb arcot öltött,
mintha különös érdeméül szolgálna valakinek, hogy nem jelentek meg írásai.
De amikor olvasni kezdte a kéziratot, arca mind komorabbá, elutasítóbbá,
szeme mind szúrósabbá vált, szinte csoda, hogy át nem döfte a papírt.
Balsejtelmek kezdtek gyötörni.

-Jó novella - mondta a szúrós tekintetű.
-Csak a címet változtasd meg, és aztán írd át az egészet.
Elállt a szavam.
Már attól a gondolattól, hogy én egy mondaton,
egy szórenden vagy egy vessző elhelyezésén változtassak,
tiszta libabőr lett a hátam.

Fölkelt az íróasztalától, körbejárta székemet,
s mint egy kidobott lasszó lassított filmfelvétele,
csavarta rám érvei pányvakötelét.
Úgy emlékszem, másfél óráig vitatkoztunk.
Még sosem láttam senkit, aki ehhez fogható szenvedéllyel védte volna igazát...

Mellém ült, s egy hosszú ceruzával,
mely éppoly hegyesre volt faragva, mint az ő szeme pillantása, mondatonként,
szavanként nyűtte csepűvé a szövegemet.
Szétszabdalta gondolataimat,
jelzőimet gombostűre tűzte, mint egy döglött lepkét,
egy-egy henyén odadobott ragasztékszót kaján mosolygással kicsúfolt,
s némelyik nem eléggé találó,
de szerény és szemérmes jelzőmet anyaszült pucérra vetkőztette,
hogy az szégyenében sikoltozva rohant le a lépcsőn,
s ment egyenesen neki a közeli Dunának.
Azt hiszem, ebben az órában sejtettem meg,
hogy mit jelent magyarul írni,
s biztosan tudom, hogy ekkor született meg az a máig eleven
s máig sem teljesült dacos elhatározásom,
hogy úgy vagy majdnem úgy, mint ő, megtanuljak magyarul beszélni.
Amikor már miszlikké verve,
s a szégyentől égve ültem az agyoncenzúrázott kézirat fölött,
egyszerre csak azon kaptam magam,
hogy dühöm is vele ment a nagy önbizalmammal,
s szeretem immár ezt a szúrós tekintetű fiatalembert.
Ő pedig lassanként elcsendesült,
s mosolyogni kezdett a sűrű, tömött bajusza alatt,
mely szinte túl nagyra volt magával azon a karcsú, homorú orcájú diákarcon.
Rám nézett, s azzal az adakozni vágyó nagylelkűséggel,
ahogy egy hadvezér adja vissza legyőzött ellenfelének
arany markolatú, drágakővel kihányt kardját, megkérdezte:
-Van pénzed? Lemehetnénk a Rózsabokorba.
-Van pénzem - mondtam.
-Kár - mosolygott csalódottan. -Meg akartalak hívni egy körözöttre."

* Örkény István: Visszanézve. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest. 1985. *

Majomkenyérfa - Affenbrotbaum

"Nos, mint minden bolygón,
a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények;
tehát voltak jó növényektől származó jó magvak
meg rossz növényektől származó rossz magvak is.
A magvak azonban láthatatlanok.
A föld titkos mélyén alusznak,
míg csak az egyik eszébe nem jut, hogy fölébredjen...
Akkor nyújtózik egyet, és először csak egy elbűvölő,
ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni.
Ha rózsa vagy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nőjön kedvére.
De ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni.
A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak:
majomkenyérfa-magvak.
A bolygó egész földjét megfertőzték.
A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe,
soha többé nem bír megszabadulni tőle.
Egyszerűen elborítja a bolygót...

-Fegyelem kérdése - mondta egyszer később a kis herceg.
-Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember,
gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.
Neki kell látnia, s annak rendje és módja szerint
ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat,
mihelyt meg tudja különböztetni őket a rózsáktól...
Igen unalmas munka, de igen könnyű."

* Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest.1987. *

"In der Tat gab es auf dem Planeten des kleinen Prinzen
wie auf allen Planeten gute Gewächse und schlechte Gewächse.
Infolgedessen auch gute Samenkörner von guten Gewächsen
und schlechte Samenkörner von schlechten Gewächsen.
Aber die Samen sind unsichtbar.
Sie schlafen geheimnisvoll in der Erde,
bis es einem von ihnen einfällt aufzuwachen.
Dann streckt er sich und treibt zuerst schüchtern
einen entzückenden kleinen Spross zur Sonne, einen ganz harmlosen.
Wenn es sich um einen Radieschen- oder Rosentrieb handelt,
kann man ihn wachsen lassen, wie er will.
Aber wenn es sich um eine schädliche Pflanze handelt, muss man die Pflanze beizeiten herausreißen, sobald man erkannt hat, was für eine es ist.
Auf dem Planeten des kleinen Prinzen gab es fürchterliche Samen...
und das waren die Samen der Affenbrotbäume.
Der Boden des Planeten war voll davon.
Aber einen Affenbrotbaum kann man, wenn man ihn zu spät angeht, nie mehr loswerden.
Er bemächtigt sich des ganzen Planeten...

"Es ist eine Frage der Disziplin", sagte mir später der kleine Prinz.
"Wenn man seine Morgentoilette beendet hat,
muss man sich ebenso sorgfältig an die Toilette des Planeten machen.
Man muss sich regelmäßig dazu zwingen,
die Sprösslinge der Affenbrotbäume auszureißen,
sobald man sie von den Rosensträuchern unterscheiden kann...
Das ist eine zwar langweilige, aber leichte Arbeit."

* Antoine de Saint-Exupéry: Der kleine Prinz. Verlag Volk und Welt Berlin. 1971. *

Orangerie

"Amióta járni tudtam,
az Orangerie volt a kedvenc helyem,
míg Johannes bátyám ideje javát a majorságban töltötte az istállókban,
a lovaknál, marháknál, disznóknál és szárnyasoknál,
én mindig, úgymond, növényember voltam,
Johannes bátyám állatember,
nekem minden örömöm a növények voltak az Orangerie-ben,
az övei az állatok a majorságban."

***

"Sobald ich selbständig gehen hatte können,
war mein Lieblingsaufenthalt die Orangerie gewesen,
während mein Bruder Johannes sich die meiste Zeit
in den Stallungen der Meierei aufgehalten hat,
bei den Pferden, Kühen, Schweinen und Hühnern,
ich war sozusagen immer der Pflanzenmensch gewesen,
mein Bruder Johannes der Tiermensch,
meine ganze Freude waren die Pflanzen in der Orangerie,
die seinige die Tiere in der Meierei."

"Mindenekelőtt télen, amikor a természetet hó fedte,
és hideg volt és csupasz, mondtam Gambettinek,
jött el az Orangerie ideje.
Kezdettől oda mehettem a kertészekhez, és nézhettem őket,
végül is együtt dolgozhattam velük.
Igazi boldogság volt, mondtam Gambettinek,
ha az Orangerie-ben egy kis padról,
az azáleák mellől figyelhettem a kertészeket."

***

Vor allem im Winter,
wenn die freie Natur schneebedeckt und kalt und kahl war,
hatte ich zu Gambetti gesagt,
hatte die Orangerie ihre große Zeit.
Ich durfte von Anfang an bei den Gärtnern sein und ihnen zuschauen,
schließlich mit ihnen arbeiten.
Es war ein großes Glücksgefühl für mich,
hatte ich zu Gambetti gesagt,
wenn ich in der Orangerie von einer kleinen Bank aus,
bei den Azaleen, die meine Lieblingsblumen sind,
die Gärtner beobachten durfte."

"Már maga az Orangerie szó is mindig lenyűgözött,
mondtam Gambettinek,
kedvenc szavam közül ez volt a legkedvencebb."

* Thomas Bernhard: Kioltás. Kalligram. Pozsony. 2005. *

***

"Schon das Wort Orangerie hat mich immer fasziniert,
hatte ich zu Gambetti gesagt,
es war das Lieblingswort meiner Lieblingswörter."

* Thomas Bernhard: Auslöschung. Ein Zerfall. Suhrkamp. 1988. *

Vígszínház - Lustspieltheater

"...Violet Weston végig küzdötte az életét,

ezért van még életben.

És erre az embert

a szegénység tanítja meg."

* Pap Vera színésznő interjújából a Premier c. újságban *

"...Violet Weston hat ihr Leben lang gekämpft,
deshalb ist sie noch am Leben.
Und das lernt der Mensch durch Armut."

* Schauspielerin Vera Pap in einem Interview in der Zeitung "Premier" *


Mindenki elment...
Alle sind gegangen...

Mindenszentek - Allerheiligen

"Semmi sem vész el,

amely a szeretetben gyökeredzik..."

* Pam Brown *


"Nichts geht verloren,
was in Liebe verwurzelt ist..."