December 7.

"Imádom a teát.

Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik.
A szemükben csak pár milligrammal több a semminél.
A parfümje, a lelke, az illúziója elvész, mert nem tudják lemérni,
és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben.
Azt mondják, hogy nincs lelke,
pedig csak az egyénisége hiányzik.
Magunk adunk neki egyéniséget.
Meddő és királyi ital, amely nem táplál,
de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak, a fantáziánknak.
Terméketlen, önmagáért való,
kéjes, mint a csók.
A többi italok követelőznek.
Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak.
Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat,
megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi.
Hasonlatos a szőke nőkhöz, akik azonnal átveszik a férfi egyéniségét,
s ha géplakatossal beszélnek, a gépek érdeklik,
de ha költő szól hozzájuk, ábrándosak lesznek és rímekben felelnek.
A hangulatok egész skáláját tudok vele kifejezni.
Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek,
a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempézni a csészéjébe.
Nem is igen bízom azokban, akik csak szokásból isszák, mással készíttetik el,
és következetesen citrommal és rummal fűszerezik,
és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá.
Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré.
Ismertem egy nőt, aki addig vitte a teakészítés művészetét,
hogy a hangulatait egész hűen tudta vele visszaadni.
Az udvarlójának pedig úgy nyújtotta át, hogy néha vallomás volt
- forró és félreérthetetlen -,
néha évődés, néha pedig szeszélyek szeszélye,
egy kimagyarázhatatlan zavar,
amely a végletekig csigázta a kíváncsiságot.
Vannak fantaszták, akik csak a páráját és aromáját szeretik,
és a csészére hajolva álomútra kelnek Kínába, Ceylonba vagy a Szunda-szigetekre,
oda, ahol ez a keserű és egzotikus gyökér terem.
A tea az álmodók bora."

* Kosztolányi Dezső: Tea *

"Wenn dir kalt ist, wird Tee dich erwärmen.
Wenn du erhitzt bist, wird er dich abkühlen.
Wenn du bedrückt bist, wird er dich aufheitern.
Wenn du erregst bist, wird er dich beruhigen."

* William Gladstone *