December 10.

"Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra,
kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk,
karácsonyfát, harmincegy ággal.
Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük,
mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát.
Így közeledtünk az ünnep felé.
E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.
A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep,
már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem,
hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról.Mit is akartam?
Gőzvasutat és jegylyukasztót,
igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel,
sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is,
akik megjelennek a főpróbákon és rosszat mondanak a darabról.
Ezenfelül lengyel kabátkát akartam,
továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot.
Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve.
Egyáltalán, gyerekkoromban mindig a világegyetemet akartam,
az életet, amely egyszerre volt bicikli,
kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban,
bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött."

* Márai Sándor: A négy évszak. Helikon Kiadó. 2000. *



"Der Wind bläst draußen bitterkalt,
Schnee bedeckt den Winterwald.
So manche Tanne leidet sehr,
die Schneelast wird ihr gar so schwer,
mag sie auch herzzerreißend klagen,
sie muss ihr Kreuz wie alle tragen.

Doch der Gedanke an die Kerzen
lindert ihre Pein und Schmerzen.
Beim Traum von Wärme, Glanz und Licht
verspürt sie selbst die Kälte nicht.
Sie sieht sich schon in Glanz und Glimmer,
als Mittelpunkt im Weihnachtszimmer."

* Annegret Kronenberg: Vorweihnacht *