4. Szent éjszaka - 4. Rauhnacht

"Ilyenkor - így karácsony táján -
a magányos szobák még magányosabbak,
a régi puszták még csendesebbek,
de az emlékek élőbbek és kedvesebbek,
olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.

Ilyenkor jólesik az elsüllyedt, öreg utakat megjárni,
a fiatalság ragyogó útjait,
a szelíd kalandok tiszta éjszakáit,
és látni az elment patakok ringató játékát a holdvilággal,
a szánkós utak alig pendülő éjszakáit,
a karácsonyfákat,
amelyek el nem múlnak soha,
és az álmokat,
amelyek az örökkévalóságból jöttek,
oda is szállnak vissza pihenni és boldognak lenni,
mint a szeretetben megfürdött emberi lélek.



És ilyenkor nem jut eszembe:
pénz, jólét, dicsőség, nyers vágy és elmúlt szerelem,
csak a múló élet apró örömei,
távoli nevetés a szívemben és emberek,
akik halkan járnak valahol a ködben,
csendesen szólnak az idő árnyékai mögött,
mégis őket hallom,
és nem a fájdalom ordítását, a dicsőség nyers kiáltását,
vagy a szerelem bódult és rekedt suttogását."

* Fekete István: Karácsony *



"Dein Heim kann dir die Welt ersetzen,
doch nie die Welt dein Heim."

* Aus Italien *