"...Fura ügy ez a karácsonyfadíszekkel.
Kevés dolog marad érintetlen az évek során.
Kevés az olyan szál, kevés az olyan tárgy,
amely könnyűszerrel szolgálhatná mind a gyermekkort, mind a felnőttkort.
A gyerekruhákat továbbadják, vagy becsomagolják az Üdvhadsereg számára,
a Donald kacsás karórának elpattan a hajszálrugója;
piros cowboycsizmák elkopnak.
A levéltárcát, amit az ember az első táborozás kézimunka-foglalkozásán készített,
Lord Buxton-tárca váltja fel,
s a piros játék vonatot felnőttesebb játékok -
autók, teniszütők vagy esetleg ezek az új tévés játékok.
Csak kevés holmi van,
ami hű marad az emberhez.
Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény.
És a szülői ház karácsonyfadíszei.
Ugyanazok a csorba angyalok évről évre,
és ugyanaz az ezüstcsillag a csúcsra;
az üveggömbök hadseregének életben maradt osztaga...,
meg maga az állvány.
De néha, ..., jobb és irgalmasabb dolog lenne,
ha a gyerekkornak még ezekkel az utolsó maradványaival is megszűnne a kapcsolat.
Az ember sose ismeri föl azokat a könyveket, amelyek világképet formáltak.
A szerencsepénz nem védte meg a hétköznapok egyetlen ostorcsapásától,
méltatlanságától és kellemetlenségétől se.
És amikor az ember a díszeket nézi, eszébe jut,
hogy volt egyszer egy anya a fadíszítő hadművelet irányítói posztján,
mindig készen arra, hogy dirigáljon:
"egy kicsit följebb", vagy "kicsit lejjebb", vagy:
"azt hiszem drágám, túl sok ezüstszálat raktál a bal oldalra"..."
* Stephen King: A holtsáv. Albatrosz Könyvek Budapest. 1986. *
"Den Weihnachtsbaum, der auf der Diele steht und genau bis an die Decke reicht,
hab ich bis auf das letzte Fädchen ganz allein hergestellt.
Außerdem eine schöne Tannenverzierung über dem Sofa,
vor welchem nach alter Weise der Teetisch mit den braunen Kuchen steht...
Die Frauen, da sie nichts dabei getan,
haben mir in die Herrlichkeit gar nicht hinein dürfen.
Die Teller mit Äpfeln, Nüssen und Kuchen
und sehr leckerem, selbstgebackenem Marzipan,
die sie für jeden, auch für sich und mich, aufgebaut haben,
sind ihnen vor der Tür abgenommen worden.
Constanze ist so vergnügt,
wie ich sie am Weihnachtsabend fast noch nicht gesehen habe,
und auch mir ist friedlich und still zumute.
Draußen liegt eine wunderschöne Schneelandschaft -
es ist äußerst anmutig hier auf dem stillen Weihnachtskämmerchen.
Jetzt liebe Mutter, wünsche ich Euch
herzlich vergnügte Weihnachten.
Euer Theodor
* Theodor Storm: Weihnachtsbrief an seine Mutter. *
Kevés dolog marad érintetlen az évek során.
Kevés az olyan szál, kevés az olyan tárgy,
amely könnyűszerrel szolgálhatná mind a gyermekkort, mind a felnőttkort.
A gyerekruhákat továbbadják, vagy becsomagolják az Üdvhadsereg számára,
a Donald kacsás karórának elpattan a hajszálrugója;
piros cowboycsizmák elkopnak.
A levéltárcát, amit az ember az első táborozás kézimunka-foglalkozásán készített,
Lord Buxton-tárca váltja fel,
s a piros játék vonatot felnőttesebb játékok -
autók, teniszütők vagy esetleg ezek az új tévés játékok.
Csak kevés holmi van,
ami hű marad az emberhez.
Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény.
És a szülői ház karácsonyfadíszei.
Ugyanazok a csorba angyalok évről évre,
és ugyanaz az ezüstcsillag a csúcsra;
az üveggömbök hadseregének életben maradt osztaga...,
meg maga az állvány.
De néha, ..., jobb és irgalmasabb dolog lenne,
ha a gyerekkornak még ezekkel az utolsó maradványaival is megszűnne a kapcsolat.
Az ember sose ismeri föl azokat a könyveket, amelyek világképet formáltak.
A szerencsepénz nem védte meg a hétköznapok egyetlen ostorcsapásától,
méltatlanságától és kellemetlenségétől se.
És amikor az ember a díszeket nézi, eszébe jut,
hogy volt egyszer egy anya a fadíszítő hadművelet irányítói posztján,
mindig készen arra, hogy dirigáljon:
"egy kicsit följebb", vagy "kicsit lejjebb", vagy:
"azt hiszem drágám, túl sok ezüstszálat raktál a bal oldalra"..."
* Stephen King: A holtsáv. Albatrosz Könyvek Budapest. 1986. *
"Den Weihnachtsbaum, der auf der Diele steht und genau bis an die Decke reicht,
hab ich bis auf das letzte Fädchen ganz allein hergestellt.
Außerdem eine schöne Tannenverzierung über dem Sofa,
vor welchem nach alter Weise der Teetisch mit den braunen Kuchen steht...
Die Frauen, da sie nichts dabei getan,
haben mir in die Herrlichkeit gar nicht hinein dürfen.
Die Teller mit Äpfeln, Nüssen und Kuchen
und sehr leckerem, selbstgebackenem Marzipan,
die sie für jeden, auch für sich und mich, aufgebaut haben,
sind ihnen vor der Tür abgenommen worden.
Constanze ist so vergnügt,
wie ich sie am Weihnachtsabend fast noch nicht gesehen habe,
und auch mir ist friedlich und still zumute.
Draußen liegt eine wunderschöne Schneelandschaft -
es ist äußerst anmutig hier auf dem stillen Weihnachtskämmerchen.
Jetzt liebe Mutter, wünsche ich Euch
herzlich vergnügte Weihnachten.
Euer Theodor
* Theodor Storm: Weihnachtsbrief an seine Mutter. *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése