"Ezentúl igazán jobban kellene tanulnod,
mert most nehezebb lesz az élet.
Tanulni?
Zsófi elfordult az ablaktól.
Gyönyörű kis tanulósarka volt,
Anya csináltatta még régen az egyik könyve honoráriumából...
Zsófi utálta.
Amennyire emlékezni tud,
egyszer csinálta meg jókedvűen és teljesen a leckéjét,
mikor két napig hiányzott, s Takácsékhoz kellett lemennie,
hogy megkérdezze Évától, mit adtak fel másnapra.
Volt Évának a konyhában egy hokedlija, azon tanult.
Takács néni bevonta a tetejét viaszosvászonnal,
a tankönyvek meg ott álltak azon a három lécen,
amelyeket Takács bácsi a hokedli lábai közé szegezett.
Éva sámliról írta a számtant, a hokedli volt a tanulószoba.
"Milyen rossz lehet szegény Anyának, hogy ő nem stimmel!
Ezt a szót az iskolában, számtanórán szokták mondani.
Ha a példa jó, Hidas tanár úr csak bólint, ha nem, annyit mond:
"Nem stimmel, fiam."
...Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel?
Hogy rossz?"
"Hogy is mondta Apa?
Harmadikos volt talán, akkor kezdte hozni a gyengébb bizonyítványokat.
Anya elképedve forgatta a kiskönyvet,
Apa meg elnevette magát, csóválta a fejét, és azt mondta:
"Nem stimmel a gyerek, mi? Ilyen nem szerepel egyik könyvedben sem."
Anya majdnem sírt, ő meg kisomfordált a szobából szégyenében,
mert azért az borzasztó gondolat volt, hogy ő nem stimmel.
Még vacsora után is róla beszélgettek...
Anya bejött hozzá, s faggatni kezdte,
mi az oka ennek a siralmas bizonyítványnak.
Nem tudott válaszolni, mert az egészet annyira egyszerűnek
és természetesnek érezte, hogy nem is szorult magyarázatra.
A világ olyan érdekes volt, olyan napról napra táguló,
hogy nem jutott benne hely az iskolának."
"Miért nem boldogul ez jobban?
- kérdezte egyszer vacsora közben Anya.
-Sose engedem el készületlenül,
én magam kérdezem ki tőle a leckét mindennap."
"Nem ér rá - felelte Apa... - most születik a lelke."
* Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának. Móra Könyvkiadó. 1993. *
mert most nehezebb lesz az élet.
Tanulni?
Zsófi elfordult az ablaktól.
Gyönyörű kis tanulósarka volt,
Anya csináltatta még régen az egyik könyve honoráriumából...
Zsófi utálta.
Amennyire emlékezni tud,
egyszer csinálta meg jókedvűen és teljesen a leckéjét,
mikor két napig hiányzott, s Takácsékhoz kellett lemennie,
hogy megkérdezze Évától, mit adtak fel másnapra.
Volt Évának a konyhában egy hokedlija, azon tanult.
Takács néni bevonta a tetejét viaszosvászonnal,
a tankönyvek meg ott álltak azon a három lécen,
amelyeket Takács bácsi a hokedli lábai közé szegezett.
Éva sámliról írta a számtant, a hokedli volt a tanulószoba.
"Milyen rossz lehet szegény Anyának, hogy ő nem stimmel!
Ezt a szót az iskolában, számtanórán szokták mondani.
Ha a példa jó, Hidas tanár úr csak bólint, ha nem, annyit mond:
"Nem stimmel, fiam."
...Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel?
Hogy rossz?"
"Hogy is mondta Apa?
Harmadikos volt talán, akkor kezdte hozni a gyengébb bizonyítványokat.
Anya elképedve forgatta a kiskönyvet,
Apa meg elnevette magát, csóválta a fejét, és azt mondta:
"Nem stimmel a gyerek, mi? Ilyen nem szerepel egyik könyvedben sem."
Anya majdnem sírt, ő meg kisomfordált a szobából szégyenében,
mert azért az borzasztó gondolat volt, hogy ő nem stimmel.
Még vacsora után is róla beszélgettek...
Anya bejött hozzá, s faggatni kezdte,
mi az oka ennek a siralmas bizonyítványnak.
Nem tudott válaszolni, mert az egészet annyira egyszerűnek
és természetesnek érezte, hogy nem is szorult magyarázatra.
A világ olyan érdekes volt, olyan napról napra táguló,
hogy nem jutott benne hely az iskolának."
"Miért nem boldogul ez jobban?
- kérdezte egyszer vacsora közben Anya.
-Sose engedem el készületlenül,
én magam kérdezem ki tőle a leckét mindennap."
"Nem ér rá - felelte Apa... - most születik a lelke."
* Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának. Móra Könyvkiadó. 1993. *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése