"Óriási rózsakert volt,
mert az Ilka néni férje ... azt vette a fejébe,
hogy rózsát fog termelni,
és eladja a szerb üzéreknek,
akik rózsavizet csinálnak belőle."
és eladja a szerb üzéreknek,
akik rózsavizet csinálnak belőle."
"Alkonyat volt,
a nap, mint egy túlnyílt rózsa,
terpedten hullt a láthatárra."
"Még a rózsák is neki integettek,
az egész kert feléje hajlongott!"
a nap, mint egy túlnyílt rózsa,
terpedten hullt a láthatárra."
"Még a rózsák is neki integettek,
az egész kert feléje hajlongott!"
"A rózsák is kacagtak a kertben,
és a tornác fehér oszlopain kacagott a délutáni napfény."
"-Akar egy bukétot a menyasszonyának?"
"Egy óriás rózsacsokrot küldött,
amely alig fért be az ajtón.
Mintha maga a rózsakert kukkant volna be az ajtón!
Mintha mind az egész nagy rózsakert akarna átjönni a szomszédból,
úgy nyomult be a roppant bokréta,
ellenségesen, támadóan.
Franci legalább úgy érezte..."
"Ez a nagy csokor volt az,
ami végképp rádöbbentette Francit,
hogy nem közönséges ebédre,
hanem eljegyzési lakomára hívták."
"A rózsakert nem volt többé a selymes tarkaság őserdeje.
Mintha megsötétedett volna,
mintha valami lámpát lecsavartak volna.
Már csak egy kis karajon volt a régi.
Ezenkívül dísztelen álltak a cserjék,
mint igazi csatasor, zöldben és barnában,
tövisdárdáikat emelve.
A rózsáknak illatos lelke hevert nyílt koporsókban,
míg hosszú lábú, kemény testük
zölden menetelt tovább az ősz felé."
"Franci töprengő sétákat tett a virágjától megfosztott rózsakertben,
egész a túlsó végig,
hol az országút szaladt a Duna felé,
amerre a szerbek elvitték a rózsákat."
"Rózsa már nem volt sok a rózsakertben,
a csillagoknak nem feleltek virágok,
mint két szembenéző sereg,
kik különböző nyelveken kiáltoznak egymás felé,
egyik illattal, másik fénnyel."
amely alig fért be az ajtón.
Mintha maga a rózsakert kukkant volna be az ajtón!
Mintha mind az egész nagy rózsakert akarna átjönni a szomszédból,
úgy nyomult be a roppant bokréta,
ellenségesen, támadóan.
Franci legalább úgy érezte..."
"Ez a nagy csokor volt az,
ami végképp rádöbbentette Francit,
hogy nem közönséges ebédre,
hanem eljegyzési lakomára hívták."
"A rózsakert nem volt többé a selymes tarkaság őserdeje.
Mintha megsötétedett volna,
mintha valami lámpát lecsavartak volna.
Már csak egy kis karajon volt a régi.
Ezenkívül dísztelen álltak a cserjék,
mint igazi csatasor, zöldben és barnában,
tövisdárdáikat emelve.
A rózsáknak illatos lelke hevert nyílt koporsókban,
míg hosszú lábú, kemény testük
zölden menetelt tovább az ősz felé."
"Franci töprengő sétákat tett a virágjától megfosztott rózsakertben,
egész a túlsó végig,
hol az országút szaladt a Duna felé,
amerre a szerbek elvitték a rózsákat."
"Rózsa már nem volt sok a rózsakertben,
a csillagoknak nem feleltek virágok,
mint két szembenéző sereg,
kik különböző nyelveken kiáltoznak egymás felé,
egyik illattal, másik fénnyel."
"Mintha minden, ami szép és kívánatos,
eltűnt a tavalyi rózsákkal,
számára csak a szégyen maradt s a keserűség."
"-Ó, ő sem a régi már!
Mióta eladta a rózsakertet,
már csak árnyéka önmagának.
Azt tudja, hogy eladta a rózsakertet?
Nem is volt érdemes megtartani,
nincs már, aki elvigye a rózsát.
A szállítás nagyon sokba kerül.
A régi Duna-ágon nem jár hajó,
s a szerbek nem jönnek többé Gádorosra."
"Hanem a hangulat nem a régi már.
Más volt azokban az időkben;
kivált így nyáron,
mikor a rózsák nyíltak...
Az ember szinte fulladozott az illatban,
emlékezik Francika?
Most szőlő van a rózsakert helyén, lapos szőlő..."
Mióta eladta a rózsakertet,
már csak árnyéka önmagának.
Azt tudja, hogy eladta a rózsakertet?
Nem is volt érdemes megtartani,
nincs már, aki elvigye a rózsát.
A szállítás nagyon sokba kerül.
A régi Duna-ágon nem jár hajó,
s a szerbek nem jönnek többé Gádorosra."
"Hanem a hangulat nem a régi már.
Más volt azokban az időkben;
kivált így nyáron,
mikor a rózsák nyíltak...
Az ember szinte fulladozott az illatban,
emlékezik Francika?
Most szőlő van a rózsakert helyén, lapos szőlő..."
* Babits Mihály: Hatholdas rózsakert. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest. 1973. *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése