Hédervár

"És voltaképpen honvágyam van

a nyugalom és a béke után."

"Und eigentlich habe ich doch eine Sehnsucht
nach Ruh und Frieden."


"A gondolat és a kívánság vámmentes.
-Kérdés.
Azután meg a gondolatok és a kívánságok között
is van még különbség.
A gondolatok rendszerint a háttérben maradnak,
de a kívánság többnyire ott van már az ajkunkon."

"Gedanken und Wünsche sind zollfrei."
"Das fragt sich.
Und dann ist doch immer noch ein Unterschied zwischen
Gedanken und Wünschen.
Gedanken sind in der Regel etwas,
das noch im Hintergrunde liegt,
Wünsche aber liegen meist schon auf der Lippe."


"Az elfogulatlanság mindig a legjobb;
de természetesen a legeslegjobb a jellem és a szilárdság,
és ha szabad ilyen vaskalapos szót használnom,
a tiszta lélek."

"Unbefangenheit ist immer das beste,
und natürlich das allerbeste ist Charakter und Festigkeit und,
wenn ich solch steifleinenes Wort brauchen darf,
eine reine Seele."


"...mindenki olyan jó hozzám, leginkább te.
És ez nyomaszt, mert érzem, hogy nem érdemlem meg.
-Ne gyötörd magad ezzel, Effi.
Végül is úgy van, hogy amit az ember kap,
azt meg is érdemli."

"Alle Welt hat es so gut mit mir gemeint, am meisten du;
das bedrückt mich, weil ich fühle, dass ich es nicht verdiene."
"Damit darf man sich nicht quälen, Effi.
Zuletzt ist es doch so: was man empfängt,
das hat man auch verdient."


"-Olyan nehéz a szívekbe látni."

"Es ist so schwer, ins Herz zu sehen!"

"Az ember nem egyedülálló lény,
hanem hozzátartozik egy egészhez,
és erre az egészre állandóan tekintettel kell lennünk,
mindenképpen függünk tőle.
Ha lehetséges volna magányban élni,
akkor ennyiben hagyhatnám;
akkor hordanám a rám rakott terhet,
az igazi boldogság oda volna,
de hát annyi embernek kell e nélkül az "igazi boldogság" nélkül élnie,
és nekem is így kéne, és ...tudnék is így élni."

"Man ist nicht bloß ein einzelner Mensch,
man gehört einem Ganzen an,
und auf das Ganze haben wir beständig Rücksicht zu nehmen,
wir sind durchaus abhängig von ihm.
Ginge es, in Einsamkeit zu leben,
so könnt ich es gehen lassen;
ich trüge dann die mir aufgepackte Last,
das rechte Glück wäre hin,
aber es müssen so viele leben ohne dies 'rechte Glück',
und ich würde es auch müssen und-auch können."


"A világ, hiába, olyan, amilyen,
és a dolgok nem úgy történnek,
ahogy mi akarjuk,
hanem ahogy mások akarják."

"Die Welt ist einmal wie sie ist,
und die Dinge verlaufen nicht,
wie wir wollen,
sondern wie die andern wollen."

"Mindaz, ami örömet szerezhet az embernek,
időhöz és körülményekhez van kötve,
az ami ma még boldogít bennünket,
holnap már elveszti szemünkben az értékét."

"A boldogságnak, mármint az enyémnek, két forrása van.
Az egyik, hogy az ember szívvel-lélekkel ott álljon, ahová tartozik...
A másik és még jobb pedig az,
ha az ember kényelmesen lebonyolítja egészen hétköznapi dolgait,
szóval, ha kialudta magát,
és nem szorítja az új cipője."

"Alles, was uns Freude machen soll,
ist an Zeit und Umstände gebunden,
und was uns heute noch beglückt,
ist morgen wertlos."

"Das Glück, wenn mir recht ist, liegt in zweierlei:
darin, dass man ganz da steht, wo man hingehört -...
und zum zweiten und besten in einem behaglichen Abwickeln
des ganz Alltäglichen,
also dass man ausgeschlafen hat
und dass einen die neuen Stiefel nicht drücken."

"-Csak gyógyulj meg, Effi, gyógyulj meg egészen;

a boldogság megkerül akkor,
nem a régi, hanem valamilyen új.
Hála istennek, sokfajta boldogság van.
És meglátod, valamit majd találunk a számodra."

* Theodor Fontane: Effi Briest. Európa Könyvkiadó, Budapest. 1992. *

"Werde nur erst wieder gesund, Effi, ganz gesund;
das Glück findet sich dann;
nicht das alte, aber ein neues.
Es gibt Gott sei Dank viele Arten von Glück.
Du sollst sehen, wir werden schon etwas finden für dich."

* Theodor Fontane: Effi Briest. Hamburger Lesehefte Verlag. 171. Heft. *