Nyári fontos alma - Pfundsäpfel

"Hadd mondjam el szép álmomat!
Álltam egy almafa alatt,
két szép almát láttam, pirost,
felmásztam értük hamarost.

Mindég almán jár eszetek!
Ebből már Ádám is evett.
Szívem boldogságtól dagad,
hogy kertecskémben is akad."

* Goethe: Faust. Európa Könyvkiadó Budapest. *



Faust:
"Einst hatt ich einen schönen Traum:
Da sah ich einen Apfelbaum,
Zwei schöne Äpfel glänzten dran;
Sie reizten mich, ich stieg hinan.

Die Schöne:
Der Äpfelchen begehrt ihr sehr,
Und schon vom Paradiese her.
Von Freuden fühl ich mich bewegt,
Dass auch mein Garten solche trägt."

* Johann Wolfgang Goethe: Faust. Der Tragödie erster Teil. Aufbau-Verlag Berlin. 1958. *

Mátyás nap - Matthias-Tag

"A folyók és a patakok jegét megoldta
mosolyával a tavasz szeme,
a völgy reményzöld és üde;
és az öreg tél haldokolva
visszavonult zord hegyeibe.
Darás jege ájult záporát
küldi csak onnan ijesztgetésnek
csíkokban a zöld réten át.
De a Nap nem tűr semmi fehéret;
mozdul az élet mindenütt:
színes lobogás ígér a rügy,
s tarkállni, korai virág helyett,
itt vannak, díszben az emberek..."

* Johann Wolfgang von Goethe: Húsvéti séta *
Szabó Lőrinc fordítása



"Vom Eise befreit sind Strom und Bäche
durch des Frühlings holden belebenden Blick,
im Tale grünet Hoffnungsglück;
der alte Winter, in seiner Schwäche,
zog sich in rauhe Berge zurück.
Von dorther sendet er, fliehend, nur
ohnmächtige Schauer körnigen Eises
in Streifen über die grünende Flur.
Aber die Sonne duldet kein Weißes,
überall regt sich Bildung und Streben,
alles will sie mit Farben beleben;
doch an Blumen fehlt's im Revier,
sie nimmt geputzte Menschen dafür..."

* Johann Wolfgang von Goethe: Osterspaziergang *

Teli est - Winterabend

"Wenn der Schnee ans Fenster fällt,
Lang die Abendglocke läutet,
Vielen ist der Tisch bereitet
Und das Haus ist wohlbestellt.

Mancher auf der Wanderschaft
Kommt ans Tor auf dunklen Pfaden.
Golden blüht der Baum der Gnaden
Aus der Erde kühlem Saft.

Wanderer tritt still herein;
Schmerz versteinerte die Schwelle.
Da erglänzt in reiner Helle
Auf dem Tische Brot und Wein."

* Georg Trakl: Ein Winterabend *

Faludy György

"Nyolcvanöt éve lehetett
egy téli napon. Nagyapám
Pest legszélére vezetett
s megmutatta a jégmezőt
a Korzó néven nevezett
helyről. "Az ott túlnan Buda,"
szólt, "és lábunk előtt a nagy
folyó. Úgy hívják, hogy Duna."

..."Én a víznél
ültem, mert még kis kamasz voltam.
A folyó hol áttetszőn szürke,
hol meg élesen fövénysárga.
Sokan szóltak a kék Dunáról,
de azt meg ember sose látta."


"Egy nap a ledőlt Margit hídnál
ültem a pesti oldalon
s meg nem sejtettem, hogy számomra
e tájon nincsen oltalom.
Tizenöt hónappal korábban
a felrobbantott híd alatt
lőtték nyilasok a Dunába
fiatal orvos húgomat.
Nem hunytam szemet, mégis láttam
a partról mint zuhanyt hanyatt
a jeges árba..."


..."Átkozni kezdtem a Dunát,
bár jól tudtam, nem tehet róla,
s futottam a rakparton át,
befordultam a Lánchíd roncsa
után..."


* Faludy György: A Duna *

Nyolc évtized - Acht Jahrzehnte

"Ahogy a virág hull, s ifjú öreggé lesz:

a maga idején borul virágba
minden erény és bölcsesség, az élet
minden lépcsője, s nem tarthat örökre.
A szív a lét minden hívó szavára
legyen kész, hogy búcsúzzék és újrakezdjen,
mert így tud majd csak más, újabb körökbe
belépni bánat nélkül, bátorsággal.
És olyan varázs él mind a kezdetekben,
amely megvéd és élni segít szavával.
Derűsen lépjünk ki terekből terekbe,
ne válasszuk egyiket sem hazánknak,
a világszellem nem köt, nem határt szab,
de kitágít, lépcsőkön fel, emelve.
Alig miénk az otthon biztonsága
egy életkörben, már petyhüdés jön:
csak ki mindig kész útra, indulásra,
szabadulhat a bénító közönytől.
És úgy lehet, hogy a halál órája
is új terek felé küld megifjulva.
Hív bennünket a lét szava mindig újra...
fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra!"

* Hermann Hesse: Lépcsők *
Keresztury Dezső fordítása


Wie jede Blüte welkt
und jede Jugend dem Alter weicht,
blüht jede Lebensstufe,
blüht jede Weisheit auch und jede Tugend
zu ihrer Zeit und darf nicht ewig dauern.
Es muss das Herz bei jedem Lebensrufe
bereit zum Abschied sein und Neubeginne,
um sich in Tapferkeit und ohne Trauern
in and're, neue Bindungen zu geben.
Und jedem Anfang wohnt ein Zauber inne,
der uns beschützt und der uns hilft zu leben.
Wir sollen heiter Raum um Raum durchschreiten,
an keinem wie an einer Heimat hängen,
der Weltgeist will nicht fesseln uns und engen,
er will uns Stuf' um Stufe heben, weiten!
Kaum sind wir heimisch einem Lebenskreise
und traulich eingewohnt,
so droht Erschlaffen!
Nur wer bereit zu Aufbruch ist und Reise,
mag lähmender Gewöhnung sich entraffen.
Es wird vielleicht auch noch die Todesstunde
uns neuen Räumen jung entgegen senden:
des Lebens Ruf an uns wird niemals enden.
Wohlan denn, Herz, nimm Abschied und gesunde!"

* Hermann Hesse: Stufen *

Ami kell... - Was man so braucht...

"Man braucht nur eine Insel
allein im weiten Meer.
Man braucht nur einen Menschen,
den aber braucht man sehr."

* Mascha Kaléko: In meinen Träumen läutet es Sturm. Deutscher Taschenbuch Verlag München. 2006. *

Roller

"Két l-lel, két r-rel
Robogok rollerrel.

Nem ír fel a rendőr,
A kocsim fel sem dől.

Senkit baj ne érjen:
Mindenki kitérjen!

Futva sántikálok,
Aztán vígan állok.

Mint kőszikla állok,
Ugye imponálok!"

* Szép Ernő: Roller *

Hattyú - Schwan

"Félni egyre, élni vontatottan,

életünk, akár a hattyú útja,
melyet még le sem írt a habokban.

És meghalni, titkosan elülni,
mily elembe jártunk itt, ki tudja,
mint mikor hattyút látsz elmerülni - :

a vízen, mely nyájasan fogadja,
fodrozódik, elmúlik alatta,
s boldogan gyűrűzik föl a hab;
míg a hattyú csöndesen kiválik,
mind nyugodtabb, tisztább és királyibb
méltósággal cél felé halad."

* Rainer Mária Rilke: A hattyú *
Kosztolányi Dezső fordítása



"Diese Mühsal, durch noch Ungetanes
schwer und wie gebunden hinzugehn,
gleicht dem ungeschaffnen Gang des Schwanes.

Und das Sterben, dieses Nichtmehrfassen
jenes Grunds, auf dem wir täglich stehn,
seinem ängstlichen Sich-Niederlassen - :

in die Wasser, die ihn sanft empfangen
und die sich, wie glücklich und vergangen,
unter ihm zurückziehen, Flut um Flut;

während er unendlich still und sicher
immer mündiger und königlicher
und gelassener zu ziehn geruht."

* Rainer Maria Rilke: Der Schwan *

Kávéház - Kaffeehaus

"Barna kis lány, mikor megláttalak
Bennem mindjárt nagy szerelem fakadt,
Megláttalak New-York kávéházban,
Mint harmat kökörcsin-virágban."

* Karinthy Frigyes: Barna kis lány szemének a ... *
Így írtok ti. Szépirodalmi könyvkiadó Budapest.

Kánikula - Hundstage

"Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá..."

* Szabó Lőrinc *

"Sommer - die Zeit,
in der es zu heiß ist,
das zu tun,
wofür es im Winter zu kalt war."

* Unbekannt *

Emlékkönyv - Poesiealbum

"Nemes szép élethez
nem kellenek nagy cselekedetek:
csupa tiszta szív
és sok, sok szeretet."

* Pázmány Péter *


"Still im Herzen musst du tragen,
eine Welt, die dir gehört.
Dann bist du in stillen Tagen
einsam nicht - nur ungestört."

* Unbekannt *

Nikolaus Lenau

"Nie soll weiter sich ins Land Lieb' von Liebe wagen,
als sich blühend in der Hand lässt die Rose tragen."

* Nikolaus Lenau *


"Ne távozzék szív soha szerelmétől messzebb,
mint a rózsát ahova virulva vihessed."

Ford.: Rónay György

Remény - Hoffnung

"Tollas kis jószág a remény,
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát
És sohasem némul el."

* Emily Dickinson *

"Hoffnung ist
das Ding mit Federn,
das in der Seele sitzt
und summt die alte Melodie
und höret niemals auf."