Faludy György

"Nyolcvanöt éve lehetett
egy téli napon. Nagyapám
Pest legszélére vezetett
s megmutatta a jégmezőt
a Korzó néven nevezett
helyről. "Az ott túlnan Buda,"
szólt, "és lábunk előtt a nagy
folyó. Úgy hívják, hogy Duna."

..."Én a víznél
ültem, mert még kis kamasz voltam.
A folyó hol áttetszőn szürke,
hol meg élesen fövénysárga.
Sokan szóltak a kék Dunáról,
de azt meg ember sose látta."


"Egy nap a ledőlt Margit hídnál
ültem a pesti oldalon
s meg nem sejtettem, hogy számomra
e tájon nincsen oltalom.
Tizenöt hónappal korábban
a felrobbantott híd alatt
lőtték nyilasok a Dunába
fiatal orvos húgomat.
Nem hunytam szemet, mégis láttam
a partról mint zuhanyt hanyatt
a jeges árba..."


..."Átkozni kezdtem a Dunát,
bár jól tudtam, nem tehet róla,
s futottam a rakparton át,
befordultam a Lánchíd roncsa
után..."


* Faludy György: A Duna *