Vakáció - Sommerferien

"Becsuktam a könyvemet,
elfogyott, nincs tovább,
csengők nem csengenek,
némák az iskolák.

Az út a rétre megy,
partokra kanyarog,
hahóznak vén hegyek -
billegek, ballagok.

Beszélni kezd a nap,
napot ha kérdezek,
elmondja, mint halad,
megmondja, merre megy.

Becsuktam könyvemet,
s velem minden sora:
akárhol is megyek,
vezet az iskola."

* Letay Lajos: Vezet az iskola *

"Ich möchte noch
den Totenkopf jenes Mannes streicheln,
der die Sommerferien erfunden hat."

* Jean Paul *

Gyász - Trauer

"A mély gyász,

amelyet egy szeretett ember halálakor érzünk,
abból a megérzésből fakad,
hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan,
valami, ami csak rá jellemző,
és ezért teljességgel pótolhatatlan."

* Arthur Schopenhauer *



"Es nimmt der Augenblick,
was Jahre geben."

* Johann Wolfgang von Goethe *

Osztálytalálkozó - Klassentreffen

"Ezernyolcszázkilencvenegy volt, szeptember 1.
...Amikor anyjával az iskola homályos előcsarnokába ért, elhalványodott.
Rájött a "nehéz légzés"...
Anyja lehajolt hozzá, megkérdezte, hogy mi baja.
Nem felelt neki. Csak a kezét szorongatta, egyre erősebben.
Fönn az emeleten volt az első osztály.
Egy barna szárnyas ajtó előtt az anyja megcsókolta őt. Indulni akart.
De ő nem engedte el a kezét.
- Félek - suttogta.
- Mitől félsz?
- Félek - ismételte.
- Ne félj, aranyom. Nézd, a többiek is itt vannak. Mindenki itt van.
Hallod, milyen vidámak?
Menj a kis barátaidhoz.
- Maradj - könyörgött, s az anyja szoknyájába kapaszkodott.
Az a szabadon hagyott kezével búcsút intett fiának,
kisiklott előle, lassan ballagott a folyosón..."



"A kisfiú egy darabig földbe gyökerezett lábbal állt,
s várt-várt, anyja után bámulva.
Remélte, hogy talán visszajön, és tréfa az egész.
De nem volt tréfa.
Miután ezt megértette, s megértette azt is,
hogy egyedül van, oly egyedül, mint még eddig sohase volt a földön,
egész testét görcs szorította össze...
A félig nyitott ajtó résén bekukucskált.
Gyermekeket látott, annyi gyermeket, amennyit együtt még sohase látott.
Egy tömeg volt ez, a tömeg, hozzá hasonló,
teljesen ismeretlen kisemberekből.
Nem volt tehát egyedül."



"Azt várta, hogy most valami csoda fog történni.
Azt várta, hogy ez a sok gyerek mind-mind fölugrál, s a nevét kiabálja.
Azt várta, hogy zsebkendőjüket lengetve üdvözlik őt.
Csak hogy ez a csoda nem történt meg. Észre sem vették.
Fejéről lekapta a kalapot.
Köszönt nekik, illedelmesen.
Ők akkor sem köszöntek."

"Csönd lett.
A küszöbön megjelent a tanító...
A tanító egyenként kikérdezte a gyerekeket,
hogy kinek van táblája s palavesszője,
aztán arról beszélt, hogy mennyi szépet, nemeset, hasznosat fognak itt tanulni.
De a száján egyszerre elakadt a szó.
Tekintete megakadt rajta, aki a kályha mellett gubbasztott.
- Hát te mit keresel ott? - kérdezte feléje emelve nagy arcát.
- Ki állított oda? Gyere csak ide...
- Tessék engem hazaengedni.
- Miért? - érdeklődött a tanító.
- Nem akarok többé iskolába járni.
Az osztály hahotázott.
- Csönd legyen! - szólt a tanító. - Miért nem akarsz iskolába járni?
- Mert engem itt nem szeret senki.
- Bántott valaki?
- Nem.
- Hát akkor mit kotyogsz összevissza?
Nem szégyelled magad, te anyámasszony katonája?
Otthon bizonyára elkényeztettek.
Jegyezd meg, hogy te is olyan vagy, mint a többi. Itt nincs kivétel.
Itt mindenki egyenlő. Értetted?
Az osztály helyeslően mozgolódott..."



"Lejött a dobogóról. A kisfiú mellé állt.
Megsimogatta arcát lágy, bagószagú kezével.
- Ne sírj - csitította. - Ülj be a padba. Egészen...
Most írni tanulunk. Vagy te nem szeretnél megtanulni írni?
- De igen - szipogta a kisfiú.
- Nahát - mondta helybenhagyólag a tanító.
A táblára egy i betűt kanyarított.
- Föl - vezényelt -, rajta, vissza, le, kereken el.
Palavesszők visítottak, mint a kismalacok.
A tanító megint lejött a dobogóról.
Végigsétált az osztályon, vizsgálgatta a táblákra rajzolt ákombákomokat.
A kisfiú i betűjét is megnézte.
Szép, finom i betűt írt. Megdicsérte érte. Az már nem sírt.
- Hogy hívnak téged? - kérdezte tőle.
A kisfiú fölkelt. Valamit motyogott, nagyon halkan.
- Nem értem - szólt a tanító.
- Mindig bátran és értelmesen felelj.
Mi a neved? - kérdezte még egyszer.
- Esti Kornél - válaszolt a kisfiú, bátran és értelmesen."

* Kosztolányi Dezső: Esti Kornél *

Viszony - Verhältnis

"...miért nem tanítanak
a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolában?
Egészen komolyan kérdem ezt, nem tréfálok.
Végre is, legalább olyan fontos ez,
mint hazánk hegy- és vízrajza vagy a helyes társalgás alapszabályai.
Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma,
mint a becsületen vagy a helyesíráson."

* Márai Sándor: Az igazi *

Kézmosás Világnapja - Welttag des Händewaschens

"Ne tűrd sem tested,
sem ruhád,
sem környezeted
tisztátalanságát!"

* Benjamin Franklin *


"Unsere Schwester - das Wasser;
es ist höchst dienstbar,
bescheiden,
wertvoll und rein."

* Franziskus von Assisi *

Munkahely - Arbeitsplatz

a fővárosban - in der Hauptstadt

"Képzeld el, hogy ez élet egy játék,
amiben öt labdával zsonglőrködsz.
A labdák neve:
munka, család, egészség, barátok és tisztesség.
Mindegyiküket a levegőben tartod.
Ám egy nap megérted,
hogy a munka gumilabda.
Ha leejted, felugrik.
A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van.
Ha az egyik lepottyan,
megmásíthatatlanul megkarcolódik,
megreped,
vagy akar ezernyi darabra is törhet.
Csak akkor kezdheted megteremteni
az egyensúlyt az életedben,
ha valóban megérted
az öt labda leckéjét."

* James Patterson *

"Gegenüber der Fähigkeit,
die Arbeit eines einzigen Tages sinnvoll zu ordnen,
ist alles andere im Leben
ein Kinderspiel."

* Johann Wolfgang von Goethe *



és az ország északnyugati részen - und im Nordwesten des Landes



"Amit megtehetsz, tedd meg.
Én egy picit erőszakolom magam,
ha nincs is kedvem.
Aztán megjön."

* Schäffer Erzsébet *

"Es gibt eine Zeit für die Arbeit.
Und es gibt eine Zeit für die Liebe.
Mehr Zeit hat man nicht."

* Coco Chanel *

Tanítás másképpen - Unterricht anderer Art

"Tisztelettel gondolunk vissza nagyszerű tanárainkra,
de hálát azok iránt érzünk,
akik megérintették a lelkünket.
A tanterv nagyon fontos, új ismeretanyag,
de a melegség életfeltétel
a sarjadó növény és a gyermeki lélek számára."

* Carl Gustav Jung *

"Die größte Kunst ist,
den Kleinen alles,
was sie tun oder lernen sollen,
zum Spiel und Zeitvertreib zu machen."

* John Locke *

Nyári tábor - Sommerlager

Azért jó a nyári tábor, mert

"nagyon jó a hangulat."
Lilla, 10 éves

"sokat játszunk."
Liza, 10 éves

"muris, pókos, csótányos."
Vera, 12 éves

"izgalmas minden."
Medárd, 9 éves

"sokat játszhatunk, és még utoljára pihenhetünk még az iskola előtt."
Tamás, 13 éves

"jók a programok és a gyerekek, akikkel együtt vagyok."
Krisztián, 9 éves

"lehet focizni."
Marci, 13 éves

"szép helyen van és jó a társaság."
Kinga, 11 éves

"szabad vagyok."
Dominik, 11 éves

"vicces és jól ki lehet jönni a tanárokkal és az iskolatársakkal."
Rebeka, 12 éves

"nagyon jó a hangulat és jó a kedvünk."
Lucsi, 11 éves

"jó a strand."
Kata, 9 éves

"sokat játszunk és nevetünk."
Regina, 11 éves

"olyan, mint egy valóságshow."
Tomi, 11 éves


Das Sommerlager ist toll, weil

"die Stimmung gut ist."
Lilla, 10 Jahre

"wir viel spielen."
Liza, 10 Jahre

"es urkomisch, 'spinnig' und 'käfrig' ist."
Vera, 12 Jahre

"alles spannend ist."
Medárd, 9 Jahre

"wir viel spielen und uns vor dem Schulbeginn noch einmal ausruhen können."
Tamás, 13 Jahre

"die Programme und die Kinder, mit denen wir zusammen sind, gut sind."
Krisztián, 9 Jahre

"wir Fußball spielen können."
Marci, 13 Jahre

"es an einem schönen Platz stattfindet, und die Gesellschaft gut ist."
Kinga, 11 Jahre

"ich frei bin."
Dominik, 11 Jahre

"es witzig ist und wir gut mit den Lehrern und den Mitschülern auskommen."
Rebeka, 12 Jahre

"die Stimmung und unsere Laune gut sind."
Lucsi, 12 Jahre

"der Strand toll ist."
Kata, 9 Jahre

"wir viel spielen und lachen ."
Regina, 11 Jahre

"es so ist, wie eine Reality-Show."
Tomi, 11 Jahre

Iskolakezdés - Schulbeginn

"Ezentúl igazán jobban kellene tanulnod,
mert most nehezebb lesz az élet.
Tanulni?
Zsófi elfordult az ablaktól.
Gyönyörű kis tanulósarka volt,
Anya csináltatta még régen az egyik könyve honoráriumából...
Zsófi utálta.
Amennyire emlékezni tud,
egyszer csinálta meg jókedvűen és teljesen a leckéjét,
mikor két napig hiányzott, s Takácsékhoz kellett lemennie,
hogy megkérdezze Évától, mit adtak fel másnapra.
Volt Évának a konyhában egy hokedlija, azon tanult.
Takács néni bevonta a tetejét viaszosvászonnal,
a tankönyvek meg ott álltak azon a három lécen,
amelyeket Takács bácsi a hokedli lábai közé szegezett.
Éva sámliról írta a számtant, a hokedli volt a tanulószoba.


"Milyen rossz lehet szegény Anyának, hogy ő nem stimmel!
Ezt a szót az iskolában, számtanórán szokták mondani.
Ha a példa jó, Hidas tanár úr csak bólint, ha nem, annyit mond:
"Nem stimmel, fiam."
...Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel?
Hogy rossz?"


"Hogy is mondta Apa?
Harmadikos volt talán, akkor kezdte hozni a gyengébb bizonyítványokat.
Anya elképedve forgatta a kiskönyvet,
Apa meg elnevette magát, csóválta a fejét, és azt mondta:
"Nem stimmel a gyerek, mi? Ilyen nem szerepel egyik könyvedben sem."
Anya majdnem sírt, ő meg kisomfordált a szobából szégyenében,
mert azért az borzasztó gondolat volt, hogy ő nem stimmel.
Még vacsora után is róla beszélgettek...
Anya bejött hozzá, s faggatni kezdte,
mi az oka ennek a siralmas bizonyítványnak.
Nem tudott válaszolni, mert az egészet annyira egyszerűnek
és természetesnek érezte, hogy nem is szorult magyarázatra.
A világ olyan érdekes volt, olyan napról napra táguló,
hogy nem jutott benne hely az iskolának."


"Miért nem boldogul ez jobban?
- kérdezte egyszer vacsora közben Anya.
-Sose engedem el készületlenül,
én magam kérdezem ki tőle a leckét mindennap."
"Nem ér rá - felelte Apa... - most születik a lelke."

* Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának. Móra Könyvkiadó. 1993. *

Comenius

"...könyvek nélkül pedig senki sem lesz tudós."

* Johannes Amos Comenius *


"Die Schule sei keine Tretmühle,
sondern ein heiterer Tummelplatz des Geistes."

* Johannes Amos Comenius *


"Wenn man nun in jeder Stunde
nur einen einzigen Satz aus einem Wissensgebiet,
eine einzige handwerkliche Regel,
eine einzige schöne Geschichte
oder einen Sinnspruch dazulernt,
was man offensichtlich mühelos kann,
was für ein Schatz von Gelehrsamkeit
wird da zustandekommen."

* Johannes Amos Comenius: Große Didaktik *

Iskola - Schule

"Utálok suliba járni.

Az égadta világon semmit nem utálok így.
És ezzel még keveset mondtam.
Rámegy az életem."

"Egyetlenegy boldog évem volt az iskolában,
a felsős előkészítőben, egy Marie nevű tanítónő osztályában.
Őt, amíg élek, nem felejtem el.
Így visszagondolva szerintem Marie azért ment tanítónőnek,
hogy ne kelljen abbahagynia, amit a legjobban imád az életében,
vagyis csinálgatni, kiötölni, fabrikálni mindenfélét.
Meglátnom és megszeretnem egy pillanat műve volt. Első nap első reggel.
Maga varrta a ruháját, maga kötötte a pulcsiját, maga gyártotta a bizsuit.
Nem volt nap, hogy ne vihettünk volna haza valamit...
Nála nem csak anyák napja előtt agyagoztunk.
Mindig mondta, attól eredményes egy nap, ha a végén fel tudunk mutatni valamit."

"Az előkészítős bizonyítványomba Marie azt írta:
"A feje fogékony, a keze angyali, a szíve óriási. Nem csekélység!"
Életemben először és utoljára fordult elő,
hogy a tanár nem húzta rám a vizes lepedőt."

Forrás: Anna Gavalda: 35 kiló remény. Magvető Budapest. 2010.

Búcsú - Abschied

"Legyen időd a munkára - ez a siker ára.
Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka.
Legyen időd a nevetésre - ez a Lélek muzsikája.
Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása.
Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja.
Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út.
Legyen időd az álmodozásra - kocsidat majd egy csillaghoz vezeti.
Legyen időd, hogy körülnézz - túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy.
Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez isteni kiváltság."

régi ír áldás



"Nimm dir Zeit zu arbeiten - das ist der Preis des Erfolges.
Nimm dir Zeit zu spielen - das ist das Geheimnis der ewigen Jugend.
Nimm dir Zeit zu lachen - das ist die Musik der Seele.
Nimm dir Zeit zu denken - das ist die Quelle der Kraft.
Nimm dir Zeit zu lesen - das ist die Grundlage der Weisheit.
Nimm dir Zeit freundlich zu sein - das ist der Weg zum Glück.
Nimm dir Zeit zu träumen - das bringt dich den Sternen näher.
Nimm dir Zeit dich umzusehen - der Tag ist zu kurz, um selbstsüchtig zu sein.
Nimm dir Zeit zu lieben und geliebt zu werden - das ist göttliches Vorrecht."

nach einem alten irischen Gebet