Margitsziget - Margareteninsel

"A Duna hosszú útjából Budapest alá érkezve, két hatalmas ágra szakad,

melyek a hajó alakú gyönyörű Margitszigetet ölelik körül."

"Még az ötvenes években csak a budai partról lehetett a Margitszigetre átlátogatni.
A Duna-parti 372. számú házon volt egy harang,
annak a kongására jött át a szigetről egy révész csónakkal,
aki a látogatókat átvitte és vissza is hozta.
A szigeten lehetett kapni tejet és vajat."

"Ritka szép ez a zöld lombok árnya alatt rejtőző sziget ott a fejedelmi folyam kellő közepén, közrefogva a budai hegyek s a pesti kőpartok által."

"Mint egy anya az „aranyos” leányát,
úgy hordja ölében a főváros a Margitszigetet."

"A Margitsziget legrégibb királyainknak vadaskertje, majd kolostortelep volt.
Öt kolostor volt egykor e kies szigeten,
azok között a legemlékezetesebb a Szent Margit szűzé,
melyet N. Béla király a tatárdúlás után Margit nevű leánya számára építtetett...
Száznyolcvan év múlva a török hódoltság után került vissza a Margitsziget
a Budán letelepült apácák birtokába;
de már akkor a kolostorok helyén csak romok álltak,
félig eltemetve a süppedő talajba.
E romok figyelemre méltók úgy régészeti, mint építészeti becsüknél fogva."

"De aki igazán élvezni akarja ez édenkert gyönyörűségeit,
az nem sajnálja a gyalogsétát végig a két parton,
ahol a hajdankor sugalmas emlékei fogadják,
a megszentelt romok, körülvéve gyümölcsösökkel,
nagyszerű díszkertekkel, rózsaligetekkel és délszaki növényekkel,
a kertészet diadalát mutatja be."

"A Margitsziget a budapesti népéletnek a legszebb mozzanatait mutatja be quintessentiában.

Ezért hívják ezt a főváros camaeájának,

mely természettől magában is drágakő,

melynek értékét a művészi idomítás felbecsülhetetlenné sokszorosította."

* Jókai Mór: Útleírások. A Margitsziget. *

"A piac illata" - Marktduft

"Azért is szeretek a piacokon járni,
mert azok körülbelül minden hónapban változtatják a maguk jellemző szagait..
A nagy természet ilyenformán beköszönt a kőházak közé,
és birtokába veszi a tereket.
A kertek lelke eljön vizitbe a városokban senyvedő fákhoz."



"Az emberek pedig újra elgyerekesednek,
amikor a barackok, dinnyék, szőlők rájuk nevetnek;
nincsen olyan mérges ember,
aki komolyan haragudni tudna egy fürt szőlőre."



"Nem lehet kitérni a dinnyetornyaik, őszibarack-kupoláik, szilvás kosaraik elől,
még ha akarna is az ember.
Ezek a gyümölcsök megtöltik illatukkal az egész várost,
elringatnak a hétköznapi élet rossz szagaitól, bűzeitől.
Valami új világba csalogatnak,
ahol az életnek más ízei vannak.
De nem sokáig grasszál már a dinnye,
előrenyomakodik hóhéra, Lőrinc,
aztán a piacnak ismét újabb illatai lesznek"


* Krúdy Gyula: A has ezeregyéjszakája. Héttorony Könyvkiadó. *

Országház - Parlament

"Április 28-án az osztályunkkal

kirándulni mentünk Budapestre.
Ott először az ország büszkeségét,
a Parlamentet néztük meg.
Nagyon sok külföldi és magyar látogató
kívánta megtekinteni az Országházat, köztük mi is.
Előzetesen időpontot kellett foglalni,
majd a helyszínen bejelentkezni.
Nemsokára megérkezett az idegenvezetőnk,
a szükséges tudnivalókat közölte velünk.
Majd a biztonsági átvizsgálás után kezdtünk megismerkedni
a csodálatos épület rejtelmeivel.

A legnagyobb díszlépcsőházban indultunk utunkra.
A mennyezetről gyönyörű falfestmények tekingettek ránk.
Az ablakok szebbnél-szebb, színes mozaikból voltak kirakva,
amit már nem egyszer háborúk hada megrongált.



A kupolacsarnokban folytattuk látogatásunkat.
A tizenhat szögű kupolacsarnok tartópillérein
16 magyar király, fejedelem,
illetve kormányzó szobra figyelhető meg.



Középen találhatóak a koronázási jelvények:
a Szent Korona, az országalma, a jogar és a koronázási kard.
A korona anyaga arany, ezüsttel ötvözve, kb. 2 kg súlyú.
Tetején egy ferde kereszt látható,
amelyről a tudósok nem tudják pontosan megmondani a ferdeség okát.
Rajta a felső keresztpánt Isten mennyei,
az alsó rész, az abroncs Isten földi birodalmának jelképe.



Továbbhaladva az ülésterem felé indultunk.
Az idegenvezető bemutatta a szavazógombok helyét és szerepét,
majd az országgyűlés elnöki pulpitusát ismertette velünk.



Az utolsó megálló a folyosók voltak,
ahol az ablakpárkányon szivartartók díszelegtek.
Ezután rövidesen véget is ért látogatásunk.
Elhagytuk a Parlamentet és indultunk
utazásunk következő állomásához.
Bár néhány évvel ezelőtt a családommal
már részt vettem egy hasonló kiránduláson,
most mégis úgy érzem, mintha most láttam volna először.
Ez az épület ugyanis mindig tartogat
meglepetéseket és új élményeket számomra."

* Kinga, 11 éves *

Gyógyír a léleknek - Balsam für die Seele

"Nem vagyok egy utazós.

Nemigen kerekedek fel,
nemigen megyek el hetekre, hónapokra.
Ha már, akkor csak ruccanok inkább.
Kinézek,
kipillantok,
kiszagolok,
és már iparkodom is haza."

* Bächer Iván: Ruccanások. Ulpius-Ház Könyvkiadó Budapest. 2007. *



"A vándor, akinek ép a teste és ép a lelke,
a hegyek közül érkezik...
Irigyen nézem, rossz lelkiismerettel."



"...nem ismerem azt a felemelő érzést,
amely elfogja a vándort,
mikor könnyű iszákkal hátán, bottal kezében,
szabadon bolyong a természetben,
hegycsúcsról tekint a völgybe,



lelke megtelik elragadtatással és hálaérzettel,
csapong és mászik,
könnyű lélekkel és poggyász nélkül."

* Márai Sándor: Kabala. Helikon Kiadó. 2006. *


"Az ifjúság álmodik,
és nem tud biztosat az évszakokról...
Az évet úgy látja,
mind négyfelvonásos színjátékot.
Mikor az ifjúság életérzése múlóban,
érzékenyen figyelni kezdünk a külső változásra:
novemberben nemcsak bőrünk érzékeny, hanem lelkünk is.
Valami történik, ami nyugtalanít:



A télbe úgy lépünk e napokban,
mintha egy komor mondakör valóságosan életre kelt volna.
A tél egyszerre mondakör és barlang,
kissé betegség és kissé városiasság...



van benne kamillatea és forralt bor,
s van benne fülledt és szorongó várakozás,
mintha magunkra maradtunk volna a világban,
egyedül sorsunkkal,
mely zúzmarás és komor."

* Márai Sándor: A négy évszak. Helikon Kiadó. 2000. *


Köszönet Juditnak,
hogy megszervezte e felejthetetlen kirándulást.

Orangerie

"Amióta járni tudtam,
az Orangerie volt a kedvenc helyem,
míg Johannes bátyám ideje javát a majorságban töltötte az istállókban,
a lovaknál, marháknál, disznóknál és szárnyasoknál,
én mindig, úgymond, növényember voltam,
Johannes bátyám állatember,
nekem minden örömöm a növények voltak az Orangerie-ben,
az övei az állatok a majorságban."

***

"Sobald ich selbständig gehen hatte können,
war mein Lieblingsaufenthalt die Orangerie gewesen,
während mein Bruder Johannes sich die meiste Zeit
in den Stallungen der Meierei aufgehalten hat,
bei den Pferden, Kühen, Schweinen und Hühnern,
ich war sozusagen immer der Pflanzenmensch gewesen,
mein Bruder Johannes der Tiermensch,
meine ganze Freude waren die Pflanzen in der Orangerie,
die seinige die Tiere in der Meierei."

"Mindenekelőtt télen, amikor a természetet hó fedte,
és hideg volt és csupasz, mondtam Gambettinek,
jött el az Orangerie ideje.
Kezdettől oda mehettem a kertészekhez, és nézhettem őket,
végül is együtt dolgozhattam velük.
Igazi boldogság volt, mondtam Gambettinek,
ha az Orangerie-ben egy kis padról,
az azáleák mellől figyelhettem a kertészeket."

***

Vor allem im Winter,
wenn die freie Natur schneebedeckt und kalt und kahl war,
hatte ich zu Gambetti gesagt,
hatte die Orangerie ihre große Zeit.
Ich durfte von Anfang an bei den Gärtnern sein und ihnen zuschauen,
schließlich mit ihnen arbeiten.
Es war ein großes Glücksgefühl für mich,
hatte ich zu Gambetti gesagt,
wenn ich in der Orangerie von einer kleinen Bank aus,
bei den Azaleen, die meine Lieblingsblumen sind,
die Gärtner beobachten durfte."

"Már maga az Orangerie szó is mindig lenyűgözött,
mondtam Gambettinek,
kedvenc szavam közül ez volt a legkedvencebb."

* Thomas Bernhard: Kioltás. Kalligram. Pozsony. 2005. *

***

"Schon das Wort Orangerie hat mich immer fasziniert,
hatte ich zu Gambetti gesagt,
es war das Lieblingswort meiner Lieblingswörter."

* Thomas Bernhard: Auslöschung. Ein Zerfall. Suhrkamp. 1988. *

Még egyszer levendula - Noch einmal Lavendel

Bécsben

in Wien


és a Balatonnál



und am Plattensee

Hédervár

"És voltaképpen honvágyam van

a nyugalom és a béke után."

"Und eigentlich habe ich doch eine Sehnsucht
nach Ruh und Frieden."


"A gondolat és a kívánság vámmentes.
-Kérdés.
Azután meg a gondolatok és a kívánságok között
is van még különbség.
A gondolatok rendszerint a háttérben maradnak,
de a kívánság többnyire ott van már az ajkunkon."

"Gedanken und Wünsche sind zollfrei."
"Das fragt sich.
Und dann ist doch immer noch ein Unterschied zwischen
Gedanken und Wünschen.
Gedanken sind in der Regel etwas,
das noch im Hintergrunde liegt,
Wünsche aber liegen meist schon auf der Lippe."


"Az elfogulatlanság mindig a legjobb;
de természetesen a legeslegjobb a jellem és a szilárdság,
és ha szabad ilyen vaskalapos szót használnom,
a tiszta lélek."

"Unbefangenheit ist immer das beste,
und natürlich das allerbeste ist Charakter und Festigkeit und,
wenn ich solch steifleinenes Wort brauchen darf,
eine reine Seele."


"...mindenki olyan jó hozzám, leginkább te.
És ez nyomaszt, mert érzem, hogy nem érdemlem meg.
-Ne gyötörd magad ezzel, Effi.
Végül is úgy van, hogy amit az ember kap,
azt meg is érdemli."

"Alle Welt hat es so gut mit mir gemeint, am meisten du;
das bedrückt mich, weil ich fühle, dass ich es nicht verdiene."
"Damit darf man sich nicht quälen, Effi.
Zuletzt ist es doch so: was man empfängt,
das hat man auch verdient."


"-Olyan nehéz a szívekbe látni."

"Es ist so schwer, ins Herz zu sehen!"

"Az ember nem egyedülálló lény,
hanem hozzátartozik egy egészhez,
és erre az egészre állandóan tekintettel kell lennünk,
mindenképpen függünk tőle.
Ha lehetséges volna magányban élni,
akkor ennyiben hagyhatnám;
akkor hordanám a rám rakott terhet,
az igazi boldogság oda volna,
de hát annyi embernek kell e nélkül az "igazi boldogság" nélkül élnie,
és nekem is így kéne, és ...tudnék is így élni."

"Man ist nicht bloß ein einzelner Mensch,
man gehört einem Ganzen an,
und auf das Ganze haben wir beständig Rücksicht zu nehmen,
wir sind durchaus abhängig von ihm.
Ginge es, in Einsamkeit zu leben,
so könnt ich es gehen lassen;
ich trüge dann die mir aufgepackte Last,
das rechte Glück wäre hin,
aber es müssen so viele leben ohne dies 'rechte Glück',
und ich würde es auch müssen und-auch können."


"A világ, hiába, olyan, amilyen,
és a dolgok nem úgy történnek,
ahogy mi akarjuk,
hanem ahogy mások akarják."

"Die Welt ist einmal wie sie ist,
und die Dinge verlaufen nicht,
wie wir wollen,
sondern wie die andern wollen."

"Mindaz, ami örömet szerezhet az embernek,
időhöz és körülményekhez van kötve,
az ami ma még boldogít bennünket,
holnap már elveszti szemünkben az értékét."

"A boldogságnak, mármint az enyémnek, két forrása van.
Az egyik, hogy az ember szívvel-lélekkel ott álljon, ahová tartozik...
A másik és még jobb pedig az,
ha az ember kényelmesen lebonyolítja egészen hétköznapi dolgait,
szóval, ha kialudta magát,
és nem szorítja az új cipője."

"Alles, was uns Freude machen soll,
ist an Zeit und Umstände gebunden,
und was uns heute noch beglückt,
ist morgen wertlos."

"Das Glück, wenn mir recht ist, liegt in zweierlei:
darin, dass man ganz da steht, wo man hingehört -...
und zum zweiten und besten in einem behaglichen Abwickeln
des ganz Alltäglichen,
also dass man ausgeschlafen hat
und dass einen die neuen Stiefel nicht drücken."

"-Csak gyógyulj meg, Effi, gyógyulj meg egészen;

a boldogság megkerül akkor,
nem a régi, hanem valamilyen új.
Hála istennek, sokfajta boldogság van.
És meglátod, valamit majd találunk a számodra."

* Theodor Fontane: Effi Briest. Európa Könyvkiadó, Budapest. 1992. *

"Werde nur erst wieder gesund, Effi, ganz gesund;
das Glück findet sich dann;
nicht das alte, aber ein neues.
Es gibt Gott sei Dank viele Arten von Glück.
Du sollst sehen, wir werden schon etwas finden für dich."

* Theodor Fontane: Effi Briest. Hamburger Lesehefte Verlag. 171. Heft. *