December 24.

"Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.



A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.



Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent
Elfeledni
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.



Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.



Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra..."

* Ady Endre: Karácsony *

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket
és boldog új évet kívánunk!




"Markt und Straßen stehn verlassen,
Still erleuchtet jedes Haus,
Sinnend geh ich durch die Gassen,
Alles sieht so festlich aus.



An den Fenstern haben Frauen
Buntes Spielzeug fromm geschmückt,
Tausend Kindlein stehn und schauen,
Sind so wunderstill beglückt.



Und ich wandre aus den Mauern
Bis hinaus ins freie Feld,
Hehres Glänzen, heil'ges Schauern,
Wie so weit und still die Welt!



Sterne hoch die Kreise schlingen,
Aus des Schnees Einsamkeit
Steigt's wie wunderbares Singen -
O du gnadenreiche Zeit!

* Joseph von Eichendorff: Weihnachten *
Fotos: Alexander Fuchs


Wir wünschen

Frohe Weihnachten
und ein glückliches neues Jahr!

December 23.

"...Fura ügy ez a karácsonyfadíszekkel.
Kevés dolog marad érintetlen az évek során.
Kevés az olyan szál, kevés az olyan tárgy,
amely könnyűszerrel szolgálhatná mind a gyermekkort, mind a felnőttkort.
A gyerekruhákat továbbadják, vagy becsomagolják az Üdvhadsereg számára,
a Donald kacsás karórának elpattan a hajszálrugója;
piros cowboycsizmák elkopnak.
A levéltárcát, amit az ember az első táborozás kézimunka-foglalkozásán készített,
Lord Buxton-tárca váltja fel,
s a piros játék vonatot felnőttesebb játékok -
autók, teniszütők vagy esetleg ezek az új tévés játékok.

Csak kevés holmi van,
ami hű marad az emberhez.
Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény.
És a szülői ház karácsonyfadíszei.



Ugyanazok a csorba angyalok évről évre,
és ugyanaz az ezüstcsillag a csúcsra;
az üveggömbök hadseregének életben maradt osztaga...,
meg maga az állvány.

De néha, ..., jobb és irgalmasabb dolog lenne,
ha a gyerekkornak még ezekkel az utolsó maradványaival is megszűnne a kapcsolat.
Az ember sose ismeri föl azokat a könyveket, amelyek világképet formáltak.
A szerencsepénz nem védte meg a hétköznapok egyetlen ostorcsapásától,
méltatlanságától és kellemetlenségétől se.

És amikor az ember a díszeket nézi, eszébe jut,
hogy volt egyszer egy anya a fadíszítő hadművelet irányítói posztján,
mindig készen arra, hogy dirigáljon:
"egy kicsit följebb", vagy "kicsit lejjebb", vagy:
"azt hiszem drágám, túl sok ezüstszálat raktál a bal oldalra"..."

* Stephen King: A holtsáv. Albatrosz Könyvek Budapest. 1986. *



"Den Weihnachtsbaum, der auf der Diele steht und genau bis an die Decke reicht,
hab ich bis auf das letzte Fädchen ganz allein hergestellt.
Außerdem eine schöne Tannenverzierung über dem Sofa,
vor welchem nach alter Weise der Teetisch mit den braunen Kuchen steht...

Die Frauen, da sie nichts dabei getan,
haben mir in die Herrlichkeit gar nicht hinein dürfen.
Die Teller mit Äpfeln, Nüssen und Kuchen
und sehr leckerem, selbstgebackenem Marzipan,
die sie für jeden, auch für sich und mich, aufgebaut haben,
sind ihnen vor der Tür abgenommen worden.
Constanze ist so vergnügt,
wie ich sie am Weihnachtsabend fast noch nicht gesehen habe,
und auch mir ist friedlich und still zumute.
Draußen liegt eine wunderschöne Schneelandschaft -
es ist äußerst anmutig hier auf dem stillen Weihnachtskämmerchen.

Jetzt liebe Mutter, wünsche ich Euch
herzlich vergnügte Weihnachten.
Euer Theodor

* Theodor Storm: Weihnachtsbrief an seine Mutter. *

December 22.

"In der Ecke eines Fensters
Unten rechts im Warenhaus,
Sitzt die Puppe Annabella
Mit dem Bären Ladislaus.

Annabella weint und jammert,
Ladislaus, der grunzt und schnauft:
Weihnachtsabend ist gekommen,
Und die zwei sind nicht verkauft.

"Armer Bär!" seufzt Annabella,
"Arme Puppe!" schluchzt der Bär.
Tränen kullern in die Ecke
Und das Herz ist beiden schwer.

In dem leeren Warenhause
Löscht man langsam Licht um Licht,
Nur in diesem einen Fenster,
Da verlöscht die Lampe nicht.

Voller Mitleid mit den beiden
Lässt der brave alte Mann
Von der Wach- und Schließgesellschaft
Diese eine Lampe an.

Dann verlässt er Annabella
Und den Bären, welcher klagt,
Und mit sehr gepresster Stimme
"Lebewohl" und "Servus" sagt.

In der menschenleeren Straße,
Abendstill und schneeverhüllt,
Sind die beiden in dem Fenster
Ein betrüblich Jammerbild.



Traurig vor der großen Scheibe
Fallen Flocken, leicht wie Flaum,
Und im Hause gegenüber
Glänzt so mancher Lichterbaum.

Zehn Uhr schlägt's vom nahen Turme,
Und fast schlafen beide schon,
Da ertönt im Puppenhause
Laut das Puppentelefon.

"Hallo!" fragt der Bär verschlafen.
"Hier im Kaufhaus. Wer ruft an?"
Da vernimmt er eine Stimme,
Und die brummt: "Der Weihnachtsmann!"

"Oh!" ruft Ladislaus erschrocken.
"Was darf's sein, ich bitte sehr?"
"Eine schöne Puppenstube,
Eine Puppe und ein Bär!"

"Das ist alles noch zu haben!"
Ruft die Puppe Annabell.
"Kommen Sie zum Warenhause
Unten rechts, doch bitte schnell!"

Das ist eine Überraschung!
Ladislaus kämmt seinen Schopf.
Und die Puppe Annabella
flicht ein Schleifchen in den Zopf.

Und schon zehn Minuten später
Kommt ein Schlitten, kommt ein Ross,
Und ein Alter steigt vom Schlitten,
Und ein Schlüssel knarrt im Schloss.



Ladislaus, der quiekt und jodelt,
Annabella lacht und singt,
Als der Weihnachtsmann die beiden
In den Pferdeschlitten bringt.

Grad in diesem Augenblicke
Kommt der brave alte Mann
Von der Wach- und Schließgesellschaft
Wieder kontrollierend an.

Höflich grüßt er die Gesellschaft,
springt zurück ins Warenhaus,
Holt die schöne Puppenstube,
Und dann trägt er sie hinaus.

Leise sagt er zu der Puppe:
"Frohes Fest, mein liebes Kind!",
Während eine kleine Träne
In den großen Schnauzbart rinnt.

"Frohes Fest!" sagt Annabella.
"Frohes Fest!" ruft Ladislaus.
Dann wird's dunkel in dem Fenster
Unten rechts im Warenhaus."



* James Krüss: Ladislaus und Annabella. Alfred Holz Verlag Berlin. 1957. *

December 21.

"Volt egyszer egy kert.

Valamikor ősz idején telis-tele ültették mindenféle fával.
A fák nem ismerték egymást.
Kicsik voltak, kopaszak; csupa egy zöldellt közülük,
s az az egy nem hullatta le a levelét fagyban sem.
Valamivel távolabb állt a többitől, kissé mereven, s mindössze ennyit mondott:
-Fenyőfa vagyok.
A fák bólintottak...

Az idő pedig mind zordabbra fordult.
A gyönge törzsű, kopasz kis fákat vadul zörgette és rázta a szél.
Hideg eső futott le vékony águkon. Dideregve álltak a kertben.
Már irigyen nézték a fenyőt. Az bátran állta a vihart.
Zöldjén csillogva rezegtek az esőcsöppek.



Egy reggel aztán hópihék kezdtek kavarogni a kert fölött...
És velük valami csodás nyugalom, puha csönd ereszkedett a kertre.
De az almafa váratlanul felsírt: -Nem!...Nem!... Hát hol itt az igazság?!
Miért nem lehet egyik fa olyan, mint a másik?
Mind didergünk, de a fenyő fel sem veszi a hideget!
És már egészen dúsak az ágai!
Ti is szívesen telepedtek rá, hópelyhek! Jaj!... Engem takarjatok be! Fázom!
-Csitt!- súgták a hópelyhek, és nesztelenül a sírdogáló almafára szálltak.
-Csitt, almafa! A tél a fenyő ideje. Tavaszra majd levelet hajtasz te is...



Tavasszal aztán rügyet bontottak a fák...
Már nem is haragudtak a fenyőre.
Az ég felé nyújtóztak, s nőttek, lombosodtak kedvük szerint.
S ahogy múltak az esztendők, kezdtek összesúgni a fenyőfa háta mögött.
Nemhogy nem haragudtak rá, már nem is tisztelték.
-Mit tud ez?- nevetgéltek. -Ó! Hogy egyetlen pillanatig is irigyeltük!
Zöldelljen csak! Mihaszna jószág.
Alig nőtt valamicskét egy esztendő alatt. Ez igaz volt.
A fenyőfa - bár télen-nyáron zöld maradt -
egyarasznyit nőtt csak minden esztendőben.
Talán még annyit sem. A fák egyre hangosabban nevettek.
Akkor már koronát viselt, virágot bontott, gyümölcsöt érlelt mindenik.
Roskadó águkról nagy, fonott kosarakba szedték az almát, körtét, cseresznyét, diót.
És gúnyolni kezdték a fenyőt.
Mert több esztendő alatt csak három tobozt érlelt.
Azt sem szedte le senki!

A fenyő csak hallgatagon állt. Némán és büszkén.
Mint akinek titka van...
Mint aki várni tud.
Nem válaszolt a gúnyos szavak egyikére sem.
Állt. Csöndesen, türelemmel.
Kissé távolabb a többitől.
S a fák, ha nem tisztelték is őt többé, s ha nevettek is rajta,
megzavarodtak attól a csöndtől, amely körülvette.
Bizonytalanul legyintettek, és ezt mondták:
-Hallgasson csak, mint akinek titka van!



...Azzal lerázták magukról maradék megzsugorodott levelüket,
és várták a hópelyhek érkezését.
-Jól kinevettük idén a fenyőt!- újságolta nekik az almafa.
-S ugyan miért?- tudakolták a hópelyhek.
-Mert semmi haszna nincsen ezen a kerek világon!

...-Lehetséges, hogy mégis titka van?- kérdezte hitetlenül és halkan a diófa,
de az almafa csak nevetett...
És mind a fenyőre néztek.
Az hallgatagon állt.
Kissé távolabb tőlük.
És mosolygott.



-Így van pedig - súgták a hópelyhek.
-Mi tudjuk. Minden esztendőben látunk feldíszített fenyőfát.
-Jó- mondta az almafa-, elhisszük. De nem hitte, csak úgy mondta.
És nem hitték a többiek sem.

És egyszeriben felébredt bennük a kíváncsiság...
A fenyőt figyelték...
Egy hosszú hetet vártak.
Már-már rájuk szállt az álom,
amikor a diófa súgva és izgatottan ezt mondta: -Most!
És mind a fenyőre néztek megint.
És ámulva látták, hogy a gazda kiemeli a fenyőt a földből,
aztán a vállára vetve beviszi a házba...

A diófa állt legközelebb a házhoz.
Alább hajolt egy kicsikét, hogy bepillanthasson az ablakon.
És akkor elhalt a nevetése.
És elhallgattak a többiek is.
Mind az ablakra néztek, amely mögött a szoba sárgás fényében a fenyő állt.
Büszkén, délcegen.



Zöldjében ezüst, apró, hegyes levelein csillanó aranyfények,
ágai hajlatából színes, vibráló üveggömbök és fehér-ezüst szaloncukrok függtek alá.
Gyönyörű volt!
Pompázatos!
A lélegzetük is elállt, míg nézték.
Csak álltak, álltak.
És úgy látták, a fenyőfa mosolyog.
És akkor elfelejtették, hogy irigyelték valaha.
Azt is, hogy haragudtak rá. Még azt is, hogy kinevették.
És amíg csodálták, különös, édes nyugalom borult föléjük..."

* Bakó Ágnes: Széllelbélelt karácsony. Mesék. Móra Könyvkiadó Budapest. 1977 *

December 20.

"Mama minden évben készített ilyen mézeskalácsot, több száz darabot,
tojásfehérjébe kevert porcukorral kicirkalmazva,
mákkal, kókusszal, több színű cukorgyönggyel díszítve...
A lényeg viszont nemcsak a sokféleség és a díszítésbeli változatosság volt,
hanem a hatása.
Aki rácsodálkozott azokra a süteményekre,
valami melegség, karácsonyi hangulat, békesség járta át,
és a késztetés arra,
hogy ő is hozzájáruljon valamivel az ünnephez."

* Ara Rauch *


"Es wird Weihnachten!
Mein ganzes Haus riecht schon nach braunem Kuchen -
versteht sich nach Mutters Rezept -,
und ich sitze sozusagen schon seit Wochen im Scheine des Tannenbaums.
Ja, wie ich den Nagel meines Daumens besehe,
so ist auch der schon halbweg vergoldet."

* Theodor Storm *

December 19.

"Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél.

Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor.

Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre."

* Johann Wolfgang von Goethe: Életszabályok *



"Willst du dir ein hübsch Leben zimmern,
Musst dich um's Vergangne nicht bekümmern;
Das Wenigste muss dich verdrießen,
Musst stets die Gegenwart genießen.
Besonders keinen Menschen hassen
und die Zukunft Gott überlassen."

* Johann Wolfgang von Goethe: Lebensregel *

December 18.

"Áldja Istenét, kit Istene megáldott,
Adván neki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpül tán, most beszáll a szív közepébe."

* Petőfi Sándor: A téli esték *

"Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.

A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség idején..."

* Reményik Sándor: A karácsonyfa énekel *



"Weihnachtszeit ist Erinnerungszeit."

* Rainer Kaune *

December 17.

"Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj!
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az leszel, ami vagy!"

* Johann Wolfgang von Goethe *

Nagyon boldog születésnapot kívánunk!

December 16.

"Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok.
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet."

* Demjén Ferenc *


"In einer so beschaffenen Welt gleicht der,
welcher viel an sich selber hat,
der hellen, warmen, lustigen Weihnachtsstube,
mitten im Schnee und Eise der Dezembernacht."

* Arthur Schopenhauer *

December 15.

"Bárcsak eltehetnénk

a karácsony szellemét befőttnek,
és minden hónapban kinyithatnánk egy üvegnyit belőle."

* Harlan Miller *



Wenn man nur ein wenig Weihnachten einwecken
und jeden Monat ein Glas davon öffnen könnte.

December 14.

"Édesanya, 63 karácsonyára a következőt kérem:

1. Oratóriumom magyarországi rádió-bemutatóját.
2. Oratóriumom magyarországi színpadi bemutatóját.
3. Oratóriumom külföldi publikációját (vagy németül, vagy franciául).
4. Oratóriumom külföldi bemutatójának előkészítését (Párizs vagy Bécs)
5. Egy magnót.
6 Parkettázást.
7. Meszelést.
8. Függönyt.
9. Néhány fontosabb berendezési tárgyat, rád bízom, hogy mit.
10. Párizsi utat, viszontlátom Annát.
11. Elmélyülést a költészetben, néhány új verset, az eddigiek közül a legjelentősebbeket.
12. Egy filmnovellát, s annak legalább a publikációját.
13. Oratóriumomnak szegedi bemutatóját.
14. A Santarchangeli-féle antológiát.
15. Szent gyónást.
16. Érzelmi életem tisztulását vagy egy valódi szerelmet.
17. Ruttkaiékkal egy nagyon szép verses éjszakát."


"1963 karácsonyra a következőket kaptam:

1.Március (1964) 4-én mutatja be a rádió oratóriumomat. Szervánszky rendkívüli odaadással csinálta. Dec. 1-re lett kész vele.
2. Még nem tudom...
3. Még nem tudom...
4. Meg semmi...
5. Köszönöm a magnót.
6. Szép lett a padlóm!
7. Köszönöm!
8. Köszönöm!
9. Köszönöm a lemezjátszót, a lemezeket, stb...stb...!
10. Köszönöm, köszönöm!
11. Hát...
12. Hát...
13. Talán idén...
14. Ezt nem kaptam meg.
15. Köszönöm, nagyon köszönöm.
16. .........
17. Köszönöm."

* Pilinszky János *

December 13.

"Olyan jó néha angyalt lesni
és angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben eléje menni,
mesék tavában megfürödni,
s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni."

* Wass Albert: Karácsonyi versek II. *


"Der Himmel ist genauso
unter unseren Füßen wie über unserem Kopf."

* Henry David Thoreau *

December 12.

Mézes puszedli

negyed kiló méz
fél kiló liszt
12 dkg vaj vagy margarin
10 dkg cukor
1 egész tojás és 2 tojás sárgája
1 kk. szódabikarbóna
1 kk. fahéj
1 kk. őrölt szegfűszeg
reszelt narancs- és citromhéj

cukormáz

1 tojás fehérje
20-25 dkg porcukor

a megmelegített mézben feloldjuk a vajat
hozzáadjuk a többi alapanyagot
simára gyúrjuk
hűtőbe tesszük
ha lehűlt, könnyen formázható lesz
fél centi vastagra kinyújtjuk
formákat szaggatunk belőle
170-180 fokon kb. 12 percig sütjük
cukormázzal díszítjük
dobozban tároljuk

Jó étvágyat!


Honigkuchen

ein Viertel Kilo Honig
ein halbes Kilo Mehl
120 g Butter oder Margarine
100 g Zucker
ein Ei und zwei Eigelb
1 Kaffeelöffel Natron
1 Kaffeelöffel Zimt
1 Kaffeelöffel Nelkenpulver
geriebene Orangen- und Zitronenschale

Zuckerguss

1 Eiweiß
200-250 g Puderzucker

Butter im erwärmten Honig schmelzen
restliche Zutaten zugeben und zu einem glatten Teig verkneten
zum Auskühlen in den Kühlschrank geben
einen halben Zentimeter dick ausrollen
Formen ausstechen
bei 170-180 Grad etwa 12 Minuten backen
mit Zuckerguss verzieren
in einer Dose aufbewaren

Guten Appetit!

December 11.

"Az emberek azért örülnek a karácsonynak,
mert tudják, hogy akkor jön el a csodák ideje."

* elhangzott a "Született feleségek" c. filmben *


"Zeit für Liebe und Gefühl,
heute bleibt's nur draußen kühl.
Kerzenschein und Plätzchenduft,
Weihnachten liegt in der Luft."



"Wenn Weihnachten näher kommt,
dann wird es heller in unserem Leben,
und die weihnachtliche Erwartung,
sie ist wie schöne Musik."

* Rainer Kaune *



"Nem időpont vagy időszak a karácsony,
hanem lelkiállapot.
Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni -
ez a karácsony igazi szelleme."

* Calvin Coolidge *

December 10.

"Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra,
kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk,
karácsonyfát, harmincegy ággal.
Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük,
mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát.
Így közeledtünk az ünnep felé.
E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.
A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep,
már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem,
hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról.Mit is akartam?
Gőzvasutat és jegylyukasztót,
igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel,
sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is,
akik megjelennek a főpróbákon és rosszat mondanak a darabról.
Ezenfelül lengyel kabátkát akartam,
továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot.
Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve.
Egyáltalán, gyerekkoromban mindig a világegyetemet akartam,
az életet, amely egyszerre volt bicikli,
kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban,
bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött."

* Márai Sándor: A négy évszak. Helikon Kiadó. 2000. *



"Der Wind bläst draußen bitterkalt,
Schnee bedeckt den Winterwald.
So manche Tanne leidet sehr,
die Schneelast wird ihr gar so schwer,
mag sie auch herzzerreißend klagen,
sie muss ihr Kreuz wie alle tragen.

Doch der Gedanke an die Kerzen
lindert ihre Pein und Schmerzen.
Beim Traum von Wärme, Glanz und Licht
verspürt sie selbst die Kälte nicht.
Sie sieht sich schon in Glanz und Glimmer,
als Mittelpunkt im Weihnachtszimmer."

* Annegret Kronenberg: Vorweihnacht *

December 9.

"Nézd, milyen tökéletes!
Színe, pirossága és aranyszín halványsága, formája,
és ez a céltudatos és zárt forma,
mely ugyanazt a belső és külső összhangot sugározza,
mint az igazi versek,
az egészen kikalapált és megalkotott szobrok s a kiegyensúlyozott emberek;
illata, mely a legnemesebb, s a világ egyetlen illatszergyára sem tudja utánozni;
íze, mely olyan, mintha egy istennő húsába harapnál,
az Akropolis fölött,
valahol az Olümposzon..."

* Márai Sándor: Ég és Föld.Helikon Kiadó. 2001. *



"Eines musst du dir gut merken,
wenn du schwach bist, Äpfel stärken.
Äpfel sind die beste Speise
für zu Hause, für die Reise,
für die Alten, für die Kinder,
für den Sommer, für den Winter,
für den Morgen, für den Abend.
Apfelessen ist stets labend.
Äpfel glätten deine Stirn,
bringen Phosphor ins Gehirn,
Äpfel geben Kraft und Mut
und erneuern dir das Blut.
Drum mein Freund, so lass dir raten,
esse frisch, gekocht, gebraten,
täglich ihrer fünf bis zehn,
wirst nicht dick, doch jung und schön
und kriegst Nerven wie ein Strick,
Mensch, im Apfel liegt dein Glück!"

* Unbekannt *

December 8.

"Mit ajándékozhatunk még Karácsonyra

Az ellenségnek: megbocsátást
Egy barátnak: meghallgatást
A gyereknek: jó példát
Az apának: tiszteletadást
Az anyának: olyan magatartást, amire büszke lehet
Saját magának: tiszteletet
Minden embernek:
szeretetet."

* Benjamin Franklin *


"Was man sonst noch zu Weihnachten schenken könnte

Dem Feind: Vergebung
Einem Freund: Gehör
Dem Kind: ein gutes Beispiel
Dem Vater: Ehrfurcht
Der Mutter: ein Betragen, auf dass sie stolz sein kann
Sich selbst: Achtung
Allen Menschen:
Liebe"

* Benjamin Franklin *
* gelesen bei: http://eleskleinewunderwelt.blogspot.com/ *

December 7.

"Imádom a teát.

Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik.
A szemükben csak pár milligrammal több a semminél.
A parfümje, a lelke, az illúziója elvész, mert nem tudják lemérni,
és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben.
Azt mondják, hogy nincs lelke,
pedig csak az egyénisége hiányzik.
Magunk adunk neki egyéniséget.
Meddő és királyi ital, amely nem táplál,
de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak, a fantáziánknak.
Terméketlen, önmagáért való,
kéjes, mint a csók.
A többi italok követelőznek.
Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak.
Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat,
megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi.
Hasonlatos a szőke nőkhöz, akik azonnal átveszik a férfi egyéniségét,
s ha géplakatossal beszélnek, a gépek érdeklik,
de ha költő szól hozzájuk, ábrándosak lesznek és rímekben felelnek.
A hangulatok egész skáláját tudok vele kifejezni.
Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek,
a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempézni a csészéjébe.
Nem is igen bízom azokban, akik csak szokásból isszák, mással készíttetik el,
és következetesen citrommal és rummal fűszerezik,
és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá.
Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré.
Ismertem egy nőt, aki addig vitte a teakészítés művészetét,
hogy a hangulatait egész hűen tudta vele visszaadni.
Az udvarlójának pedig úgy nyújtotta át, hogy néha vallomás volt
- forró és félreérthetetlen -,
néha évődés, néha pedig szeszélyek szeszélye,
egy kimagyarázhatatlan zavar,
amely a végletekig csigázta a kíváncsiságot.
Vannak fantaszták, akik csak a páráját és aromáját szeretik,
és a csészére hajolva álomútra kelnek Kínába, Ceylonba vagy a Szunda-szigetekre,
oda, ahol ez a keserű és egzotikus gyökér terem.
A tea az álmodók bora."

* Kosztolányi Dezső: Tea *

"Wenn dir kalt ist, wird Tee dich erwärmen.
Wenn du erhitzt bist, wird er dich abkühlen.
Wenn du bedrückt bist, wird er dich aufheitern.
Wenn du erregst bist, wird er dich beruhigen."

* William Gladstone *

December 6.

"Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében,

legyen eszetekben:
akit szeretnek, az van!"

* Zeke László *

"Mert a Mikulás úr nem ismer tréfát
és nagy megkülönböztetéseket tesz a gyermekek között.
Igazi Janus-fej,
ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre,
s haragos a másik a másikra."

* Mikszáth Kálmán *



Von drauß' vom Walde komm ich her,
Ich muss euch sagen, es weihnachtet sehr!
Allüberall auf den Tannenspitzen
Sah ich goldene Lichtlein sitzen.

Und droben aus dem Himmelstor
Sah mit großen Augen das Christkind hervor.
Und wie ich so strolcht' durch den finsteren Tann,
Da rief 's mich mit heller Stimme an.

"Knecht Ruprecht", rief es, "alter Gesell,
Hebe die Beine und spute dich schnell!

Die Kerzen fangen zu brennen an,
Das Himmelstor ist aufgetan,
Alt' und Junge sollen nun
Von der Jagd des Lebens einmal ruh'n;
Und morgen flieg' ich hinab zur Erden,
Denn es soll wieder Weihnachten werden!"

Ich sprach: "O lieber Herre Christ,
Meine Reise fast zu Ende ist;
Ich soll nur noch in diese Stadt,
Wo 's eitel gute Kinder hat."

"Hast denn das Säcklein auch bei dir?"
Ich sprach: "Das Säcklein, das ist hier;
Denn Äpfel, Nuss und Mandelkern
Essen fromme Kinder gern."

"Hast denn die Rute auch bei dir?"
Ich sprach: "Die Rute, die ist hier;
Doch für die Kinder nur, die schlechten,
Die trifft sie auf den Teil, den rechten."

Christkindlein sprach: "So ist es recht;
So geh mit Gott, mein treuer Knecht!"
Von drauß' vom Walde komm ich her;
Ich muss euch sagen, es weihnachtet sehr!

Nun sprecht, wie ich 's hierinnen find!
Sind 's gute Kind, sind 's böse Kind?

* Theodor Storm: Von drauß' vom Walde *