Summertime Blues

"Másnap, hétfőn emlékezetes hőhullám kezdődött.
Bár a reggeli újságok egyszerűen csak szép és meleg időt jósoltak,
délre világossá vált,
hogy valami különleges történik,
és a hivatali dolgozók,
akik a megfélemlített gyerekek kábult,
kétségbeesett arckifejezésével sodródtak vissza ebédről,
hívogatni kezdték az időjárás-jelentést.
A délután közepén, amikor a hőség úgy megszorult,
mint a gyilkos keze az áldozat száján,
a város vergődött és vonaglott,
de elfojtott kiáltásával, lelassult nyüzsgésével és legátolt becsvágyával olyan volt,
mint egy kiszáradt kút,
mint egy haszontalan emlékmű,
s végül kómába süppedt."

* Truman Capote: "Nyári átkelés". Európa Könyvkiadó Budapest. 2006. *

Izgalom - Spannung

"Wir haben hier unsere festen Rollen.

Kate spielt die Märtyrerin.
Ich bin die große Enttäuschung.
Und du, du bist der Friedensengel."

"Als ich das erste Mal mit meinem Vater bei einer Yachtclubregatta mitmachte,
war ich vierzehn, und er war zuerst strikt dagegen.
Ich sei noch nicht alt genug, ich sei noch nicht reif genug, das Wetter sei zu unsicher.
In Wirklichkeit wollte er mich nur nicht dabei haben, weil er dachte,
dass ich seine Chancen auf den Cup verringern würde."



"Wie sehen denn Väter aus - oder Mütter?"
"Na ja, so wie so Hochseilartisten im Zirkus, die so tun,
als wäre das ein tolles Kunststück,
dabei sieht man ihnen an,
dass sie eigentlich bloß hoffen,
irgendwie sicher auf die andere Seite zu kommen.
So sehen Eltern aus."

* Jodi Picoult: Beim Leben meiner Schwester. Piper Verlag GmbH, München. 2006. *

Zöld paradicsom - Grüne Tomaten

"Egy szív összetörhet,
de attól még ugyanúgy dobog tovább."

"Wissen Sie, ein Herz kann brechen,
aber es schlägt trotzdem weiter."

"Und was gäbe ich für eine Portion grüne Tomaten,
wie wir sie auch immer im Café hatten!"

"Das Geheimnis liegt in der Soße."

* Fannie Flagg: Grüne Tomaten. Gustav Lübbe Verlag GmbH. 1992. *

Cirkusz - Zirkus

"Nyilván úgy volt, hogy szívszakadva vágytam a cirkuszba,

de talán éppen úgy vágytam a hegedűre is -
aztán előbb kaptam a hegedűt, ellenben a cirkuszba nem vittek el,
csak így lehetett, hogy szaggatott időközökben meg újra álmodtam a cirkuszról -,
egyszer messziről láttam dombok mögött,
és mintha valaki vezetett volna a kezemnél fogva..."

"Máskor idegen, nagy város közepén egyszerre ott álltam,
de ugyanaz a cirkusz volt, ugyanaz a bejárat, kétfelé nyíló vesztibül.
Már ekkor úgy volt, hogy jegyem is volna, be is mehetnék,
és mégis összezavarodott az álom,
és megint nem voltam bent."

"Utoljára aztán végigálmodtam.
Ott álltam a pénztár mögött, a bejáratnál,
és egy izgatott, szakállas, sánta ember,
az igazgató állt mellettem, a bejárat tarka függönyét félkézzel félrehúzta,
és kiabálva hadart:
"Erre tessék, erre tessék, tessék besétálni, mindjárt kezdődik, tessék, tessék."

"Tudtam, hogy rögtön meglát az igazgató, meg is látott és bosszankodva mondta, mialatt megfogta a karom:
"Tessék, tessék, van jegy? Akkor tessék, ha nincs, akkor allómars!"


"Mire ijedten elszorult a szívem, makogni kezdtem,
hogy nincs jegy, de én nem is a nézőtérre akarok,
hanem a hegedűm...
és kétségbeesetten mutattam a hegedűmet,
amit természetesen, hónom alatt szorongattam.
Lehajolt a szájamhoz és dühösen kivárta, míg végighebegtem,
hogy nincsen jegyem, de komponáltam egy éneket,
saját magam, a hegedűmön, és ha beenged, bent eljátszom a közönség előtt.
Erre olyan hangosan kezdett nevetni, hogy a torkába láttam,
mint valami mély alagútba, aztán ridegen, szórul szóra ezt mondta:
"Ifjú bajtárs, elmebeteg, a te szíved nagyon hemzseg."
Én ezt roppant ötletes versnek találtam, és láttam,
hogy az igazgatónak jól esett önkéntelen elismerésem,
megveregette a vállam és azt mondta,
várjak, talán lehet valamit csinálni, majd megbeszéljük..."


"...Az igazgató ekkor benézett egy könyvbe, és a nevemet mondta.
Felálltam a padban, végignézett, aztán gyorsan kérdezett:
-Hát te mit tudsz?
A hegedűmre mutattam, és újra dadogtam valamit a melódiáról, amit komponáltam.
Nevetés futott végig a termen - az igazgató mérgesen ütött az asztalára.
-Még mindig azzal a hegedűvel bosszantasz! - mondta.
-Micsoda ócskaság!"

"...Ekkor könyörögni kezdtem..., hogy inkább kitanulok valamit,
amivel felléphetek, ha másképp nem megy.
A fejüket rázták és az orvos megjegyezte,
hogy csak akrobatizmussal mehetünk valamire,
mert a közönség már türelmetlen."

"...hosszan, heteken és hónapokon keresztül tanultam és gyakoroltam.
Fel- és lemásztam a létrán - mikor ez már jól ment
és valahogy meg is tudtam állani a létra tetején,
akkor egy széket nyújtottak fel -,
a széket óvatosan egyensúlyozva felállítottam és felálltam a székre.
Később két és három székkel csináltuk ugyanezt.
És hosszú, hosszú idők jöttek."


"Aztán, sokára, végre-végre ott álltam a színpadon -
de már ekkor az arcom keskeny és ráncos volt és be volt festve,
mint azoké, akiket először láttam.
Most már úgy volt, hogy sok-sok év óta vagyok itt,
és a cirkusz minden zegét-zugát ismertem.
Rózsaszínű trikó volt rajtam..."

"Ott álltam, egyedül, a tágas és fehér fényben úszó színpad szőnyegén...
Aztán megkaptam a létrát és sebesen,
nesztelenül - oly könnyen hogy nem éreztem a testemet -
felkúsztam a négyemeletes magasságba...
Most három szék következett egymás tetején - elégedett zúgást hallottam,
és felkúsztam az építményre...
Aztán lassan kúsztam fel a póznán - a tetején voltam, megálltam és pihentem.
A veríték forrón, lassan folyt le arcomon.
Minden izmom megfeszült, mint az íj, és remegett.
Vártam, míg az épület ingása eléri a holtpontot -
ekkor halálos csöndben kiegyenesedtem,
kibontottam trikómat és kihúztam a hegedűt...
Remegő kézzel illesztettem rá a vonót...
most egyik lábammal tapogatózva,
lassan elengedtem a póznát - előredőltem...
egyensúlyoztam néhány percig...
s felhasználva a rémület csöndjét,
mely odalent kitátotta a szájakat s marokra fogta a szíveket...
lassan és remegve játszani kezdtem a melódiát,
amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben."

* Karinthy Ferenc: A cirkusz *

Muskátli - Geranien

"...a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat.
Ha egy új barátunkról beszélünk nekik,
sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek.
Sosem azt kérdezik:
"Milyen a hangja?"
"Mik a kedves játékai?"
"Szokott-e lepkét gyűjteni?"
Ehelyett azt tudakolják:
"Hány éves?"
"Hány testvére van?"
"Hány kiló?"
"Mennyi jövedelme van a papájának?"
És csak ezek után vélik úgy,
hogy ismerik.
Ha azt mondjuk a fölnőtteknek:
"Láttam egy szép házat, rózsaszín téglából épült,
ablakában muskátli,
tetején galambok..." - sehogy sem
fogják tudni elképzelni ezt a házat.
Azt kell mondani nekik:
"Láttam egy százezer frankot érő házat."
Erre aztán fölkiáltanak:
"Ó, milyen szép!"

* Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Móra Ferenc Könyvkiadó. 1987 *



"Die großen Leute haben eine Vorliebe für Zahlen.
Wenn ihr ihnen von einem neuen Freund erzählt,
befragen sie euch nie über das Wesentliche.
Sie fragen euch nie:
Wie ist der Klang seiner Stimme?
Welche Spiele liebt er am meisten?
Sammelt er Schmetterlinge?
Sie fragen euch:
Wie alt ist er?
Wieviel Brüder hat er?
Wieviel wiegt er?
Wieviel verdient sein Vater?
Dann erst glauben sie, ihn zu kennen.
Wenn ihr zu den großen Leuten sagt:
Ich habe ein sehr schönes Haus mit roten Ziegeln gesehen,
mit Geranien in den Fenstern
und Tauben auf dem Dach...
dann sind sie nicht imstande, sich diesesHaus vorzustellen.
Man muss ihnen sagen:
ich habe ein Haus gesehen,
das hunderttausend Franken wert ist.
Dann schreien sie gleich: Ach, wie schön!

* Antoine de Saint-Exupéry: Der kleine Prinz. Verlag Volk und Welt Berlin. 1971. *

Rózsák - Rosen

"Óriási rózsakert volt,

mert az Ilka néni férje ... azt vette a fejébe,

hogy rózsát fog termelni,
és eladja a szerb üzéreknek,
akik rózsavizet csinálnak belőle."

"A szoba a nagy tornác meszelt oszlopaira nyílt,
a rózsakert panorámájában."

"Alkonyat volt,
a nap, mint egy túlnyílt rózsa,
terpedten hullt a láthatárra."


"Még a rózsák is neki integettek,
az egész kert feléje hajlongott!"

"A rózsák is kacagtak a kertben,
és a tornác fehér oszlopain kacagott a délutáni napfény."


"-Akar egy bukétot a menyasszonyának?"

"Egy óriás rózsacsokrot küldött,
amely alig fért be az ajtón.
Mintha maga a rózsakert kukkant volna be az ajtón!
Mintha mind az egész nagy rózsakert akarna átjönni a szomszédból,
úgy nyomult be a roppant bokréta,
ellenségesen, támadóan.
Franci legalább úgy érezte..."

"Ez a nagy csokor volt az,
ami végképp rádöbbentette Francit,
hogy nem közönséges ebédre,
hanem eljegyzési lakomára hívták."


"A rózsakert nem volt többé a selymes tarkaság őserdeje.
Mintha megsötétedett volna,
mintha valami lámpát lecsavartak volna.
Már csak egy kis karajon volt a régi.
Ezenkívül dísztelen álltak a cserjék,
mint igazi csatasor, zöldben és barnában,
tövisdárdáikat emelve.
A rózsáknak illatos lelke hevert nyílt koporsókban,
míg hosszú lábú, kemény testük
zölden menetelt tovább az ősz felé."


"Franci töprengő sétákat tett a virágjától megfosztott rózsakertben,
egész a túlsó végig,
hol az országút szaladt a Duna felé,
amerre a szerbek elvitték a rózsákat."


"Rózsa már nem volt sok a rózsakertben,
a csillagoknak nem feleltek virágok,
mint két szembenéző sereg,
kik különböző nyelveken kiáltoznak egymás felé,
egyik illattal, másik fénnyel."

"Mintha minden, ami szép és kívánatos,
eltűnt a tavalyi rózsákkal,
számára csak a szégyen maradt s a keserűség."

"-Ó, ő sem a régi már!
Mióta eladta a rózsakertet,
már csak árnyéka önmagának.
Azt tudja, hogy eladta a rózsakertet?
Nem is volt érdemes megtartani,
nincs már, aki elvigye a rózsát.
A szállítás nagyon sokba kerül.
A régi Duna-ágon nem jár hajó,
s a szerbek nem jönnek többé Gádorosra."

"Hanem a hangulat nem a régi már.
Más volt azokban az időkben;
kivált így nyáron,
mikor a rózsák nyíltak...
Az ember szinte fulladozott az illatban,
emlékezik Francika?

Most szőlő van a rózsakert helyén, lapos szőlő..."

* Babits Mihály: Hatholdas rózsakert. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest. 1973. *

Nyelvtörők - Zungenbrecher

A szamárnál szomorúbb Szemere
sem szerzett hamarabb
szamárfi szamarat szomorú szamara számára,
azért sok szomorú szamárkönny szemerkélt
a szamárnál szomorúbb Szemere
szomorú szamara szeméből.

Esel essen Nesseln nicht,
Nesseln essen Esel nicht.


Nem minden csacsi csöcse csecse,
csak a csecse csöcsű csacsi csöcse csecse,
mert ha minden csacsi csöcse csecse volna,
akkor minden csacsi csecse csöcsű csacsi volna.

Was Esel gern auf Wege legen,
fegen Kehrer weg mit Besen,
Feger kehren weg mit Besen,
was Esel gern auf Wege legen.

Hit - Glaube

"-Ezt nem tudom elhinni - mondta Alice.

-Nem tudod? - mondta a királynő sajnálkozó hangon.
-Próbáld meg újra: vegyél mély lélegzetet és csukd be a szemed...

Alice nevetett: -Semmi értelme, hogy megpróbáljam - mondta.
-Lehetetlen dolgokban úgysem lehet hinni.

-Mondhatom, nincs túl sok gyakorlatod - mondta a királynő.
-Amikor én annyi idős voltam mint te, naponta fél órán keresztül csináltam ezt.
Sőt, volt olyan nap, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dologban hittem."

* Lewis Caroll: Alice Tükörországban. *


"Das kann ich nicht glauben", sagte Alice

"Nein?" fragte die Königin mitleidig.
"Versuch's noch mal! Hol tief Luft und mach die Augen zu!"

Alice lachte. "Es zu versuchen, hätte keinen Sinn", erwiderte sie.
"Unmögliches kann man nicht glauben."

"Ich möchte behaupten, dass du darin nicht viel Übung hast", sagte die Königin.
"Als ich in deinem Alter war,
hab' ich täglich eine halbe Stunde lang zu glauben versucht.
Und manchmal hab' ich's geschafft,
noch vor dem Frühstück mindestens sechs unmögliche Dinge zu glauben."

* Lewis Caroll: Alice im Wunderland Alice im Spiegelland. *
Verlag Philipp Reclam jun. Leipzig. 1981.

Még mindig sárgabarack... - Immer noch Aprikosen...

"Nagyanyám szabadidejét főként az összeházasítás
és az ezt követő esküvők megszervezése foglalta le."

"Grandmamannak kilenc gyereke volt,
és mire Egyiptomba mentünk,
már csak a két legkisebb lány, Marise és Monique nem volt férjnél."

"Ismét koszorúslány lettem.
A szertartásra a ház mögött, egy sátorban került sor...

Az esketés után a vendégek meghallgatták az arab énekest,
mignont ettek és pezsgőt ittak, míg megszólalt a vacsorára hívó gong...

Az asztalon kis tálak voltak, a mezze: sáfrányos rizzsel, paradicsommal,
petrezselyemmel és hagymával töltött szőlőlevél, joghurtos padlizsánpüré,
amelyben apró húsgombócok úsztak, fokhagymás sült padlizsán,
padlizsánkaviár, mogyoróhagymás, fokhagymás,
citromos és köményes bárányvelő-saláta, sült-darált csirkehúsgombócok,
olívaolajban párolt articsókaszív.
Pirított kenyérre vékony szelelt batareket (préselt, füstölt kaviárt) tettek,
tejföllel és citromhéjjal díszítették.
Volt még sült kagyló, francia pâté-szeletek,
kosarakban állt a vékonyra szelt olasz szalámi,
de volt az egyik kedvencem, a libija, a tehénborsó-saláta,
valamint citromos vinaigrette-tel készült gumózeller- és édesköménysaláta...

A második asztalon húsok, hal és zöldségek sorakoztak.
Rábámultam a hatalmas, egyben megsütött báránycombra,
megcsodáltam Ahmed göngyölt kacsáját,
rizzsel és pörkölt mandulával töltött apró galambjait
(ezt a híres-nevezetes ételt csak ifjú pároknak készítik,
hogy szerelemmel teli, édes életet kívánjanak nekik),
a koftát, a sárgabarackmártásban tálalt kis húsgombócokat,
és számtalan más ínyencséget.
A desszert nem csupán az esküvői tortából állt,
de bivalytejből készült fagylaltból,
sárgabarackpuding és közel-keleti édességek halmaiból..."

Forrás: Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest. 2006.

Még egy nap - Nur einen Tag noch

"Az apám egyszer azt mondta: -Vagy anyjafia vagy, vagy apjafia,
mindkettő nem lehetsz egyszerre."

"Apám hazatért.
Mindig azon a véleményen voltam,
hogy nem tudta igazán kiháborúzni magát,
s ezért otthon robbantotta ki a maga háborúját."

"Azt mondta, egy nap menő profi lehetek,
ha van "tervem" és "szigorúan tartom magam a tervhez".
Persze, amikor az ember még kicsi,
a szülei terveit követi, nem a sajátjait."

"Anyámat viszont egyáltalán nem érdekelte a baseball...
Ő úgy vélte, minden kapu ki fog nyílni előttem,
ha olvasok és tanulok...
Szeretett jóban-rosszban,
s irántam táplált szeretete végtelen volt."

"Anyám csupa egyetlen hibát követett el:
a szeretetét csak úgy oda adta nekem,
nem kellett igazán megdolgoznom érte.
Nekem ugyanis van egy elméletem:
a gyerekek azt a szeretetet hajkurásszák, amelyre hiába vágynak,
s ez az én esetemben az apai szeretet volt,
melyet apám eldugott előlem, mint holmi fontos iratokat
egy kulccsal zárható táskába.
És én bármit tettem, nem tudtam azt a táskát kinyitni."

"Nem tudom, miért van így, de amit az anyád főz, ...-,
annak meghatározott, soha nem felejthető íze van."

"A gyerekek időnként nagyon csúnya dolgokat tudnak mondani, ...
Olyanokat, hogy már azon is elgondolkodsz, hogy mi közöd van hozzájuk.
-Többnyire azonban csak arról van szó, hogy fáj nekik valami,
amit valakin le kell vezetniük...
A gyerekek néha azt akarják, hogy neked is úgy fájjon, ahogy nekik."

Forrás: Mitch Albom: Még egy nap. Könyvfakasztó Kiadó. 2008.

Elmélet - Theorie

"...A nagymamámnak volt egy igen érdekes elmélete,
azt mondogatta, jóllehet, úgy születünk,
hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa,
magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat,
szükségünk van, mint a kísérletben oxigénre,
meg egy gyertya segítségére.
Csakhogy ez esetben az oxigénnek, példának okáért,
a szeretett személy lélegzetéből kell származnia;
a gyertya lehet bármiféle étel, zene, simogatás, szó vagy hang,
mely elsüti a robbantókészüléket, s így lángra gyújtja az egyik gyufát.
Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket.
Bensőnkben kellemes meleg árad szét,
mely az idő múltával lassan-lassan elenyészik,
míg egy újabb robbanás föl nem éleszti.
Minden embernek föl kell fedeznie,
melyek az ő robbantókészülékei, hogy élhessen,
mivelhogy a gyufák lángra lobbanásakor keletkező égés táplálja a lélek energiáját.
Más szóval, ez az égés a lélek tápláléka.

Ha az ember nem fedezi fel idejében, melyek az ő saját robbantókészülékei,
a gyufásdoboz megnyirkosodik,
és akkor már soha többet nem tudunk meggyújtani egyetlen szál gyufát sem..."

Forrás: Laura Esquivel: Szeress Mexikóban. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest. 2006.

Selyem - Seide

"-Mi ez?

-Madárház.
-Madárház?
-Igen.
-És mire jó?
-Telerakod madarakkal,
amennyivel csak bírod,
aztán egy szép napon,
amikor valami boldogság ér,
kinyitod,
és nézed,
amint elrepülnek."

Forrás: Alessandro Baricco: Selyem. Helikon Kiadó.


-Was ist das?
-Ein Vogelkäfig.
-Ein Vogelkäfig?
-Ja.
-Und wozu ist er gut?
-Du füllst ihn mit so vielen Vögeln,
wie nur möglich,
und an einem schönen Tag,
wenn du sehr glücklich bist,
öffnest du ihn,
und schaust zu,
wie sie davonfliegen.

Ford.: Christi

Családtörténet - Familiengeschichte

"Anna liebte Boskop, Bertha Cox Orange.
Im Herbst duftete das Haar der Schwestern nach Äpfeln,
ihre Kleider und Hände sowieso.
Sie kochten Apfelmus und Apfelmost und Apfelgelee mit Karneel,
und meistens hatten sie Äpfel in der Schürzentasche
und angebissene Äpfel in der Hand.
Bertha aß erst schnell einen breiten Ring um den Bauch des Apfels herum,

dann vorsichtig unten um die Blüte, dann oben um den Stiel,
das Kerngehäuse warf sie in hohem Bogen fort.
Anna aß langsam und genussvoll, von unten nach oben - alles.
Auf den Kernen kaute sie noch Stunden herum.
Als Bertha ihr vorhielt, dass die Kerne innen giftig seien,
erwiderte Anna, sie schmeckten aber nach Marzipan.
Nur den Stiel spuckte sie aus."

Quelle: Katharina Hagena: Der Geschmack von Apfelkernen. Kiepenheuer & Witsch. 2008.

Sommer úr története - Die Geschichte von Herrn Sommer

"A bűvöletes, feledhetetlen könyvecskék mindig nagyon egyszerűek.

Holott ki ne tudná,
a gyerekkor megíratlanul is ilyen.
Jó esetben!..."

* Tándori Dezső *

Die bezaubernden, unvergesslichen kleinen Büchlein sind immer sehr einfach.
Und jeder weiß,
dass die Kindheit auch ungeschrieben so ist.
Im besten Fall!


"Azonidőn, mikor még fákat másztam, élt a falunkban...
egy ember, akinek az volt a neve, hogy "Sommer úr".
Ember nem tudta azt, mi volt a másik neve, ...
van-e valami szakmája..."

"Bár így akkor hát a Sommerékről,
de különösként a Sommer úrról semmit se tudtunk,
teljes joggal lehet állítani,
hogy Sommer úr volt széles vidéken ott a legismertebb ember.
Legalább hatvan kilóméteres körben az egész tó mellett nem akadt senki,
hogy a Sommer urat ne ismerte volna..."

"...merthogy a Sommer úr állandóan úton volt.
Kora reggeltől késő estig járta a Sommer úr a bejárhatnivalókat.
Nem múlt napja az évnek, hogy Sommer úr talpon ne lett volna.
Havazhatott, verhetett jéggel az eső, vihar, ha tombolt,
dézsából, ha öntötték az egek vizet, perzselhetett a nap, közeleghetett ordító orkán -
hát a Sommer úr csak járt és kelt, kelt és járt."

Forrás: Patrick Süskind: Sommer úr története. Magyar Világ Kiadó

"Zu der Zeit, als ich noch auf Bäume kletterte,
lebte in unserem Dorf ein Mann mit Namen "Herr Sommer".
Kein Mensch wusste, wie Herr Sommer mit Vornamen hieß...
ob Herr Sommer einem Beruf nachging."

"Obwohl man über die Sommers
und insbesondere über Herrn Sommer so gut wie nichts wusste,
kann man doch mit Fug und recht behaupten,
dass es im Umkreis von mindestens 60 Kilometern um den See herum
keinen Menschen gab, ... der Herrn Sommer nicht gekannt hätte."

"...denn Herr Sommer war ständig unterwegs.
Es mochte schneien oder hageln, es mochte stürmen oder wie aus Kübeln gießen,
die Sonne mochte brennen, ein Orkan im Anzug sein,
Herr Sommer war auf Wanderschaft."

Az olvasás nem fáj - Lesen tut nicht weh

"Benyargalunk fekete paripákkal a fehér, úttalan életbe,
mert fehér az élet és úttalan,
és az utat csak akkor látjuk feketéllni,
midőn utolsót buzog az agyunk."

"A szív nem a könnyűt választja, hanem a könnyeket."

"Ne kérd a titkot!"

"A barátságot nagyon komoly dolognak tartottam és tartom ma is.
A barátommal, ha van, mindennap találkozom.
Mindennap akarom őt látni. Ha van dolgunk egymással, ha nincs.
Ha van megbeszélni valónk, ha nincs.
Akkor is találkozom vele, ha már mindent megbeszéltünk.
Ha csak unatkozni tudunk, akkor is. Együtt unatkozunk.
A barátság nagyon unalmas és időigényes.
Ülünk, hallgatunk és unatkozunk.
Ez a barátság."

"Álmodtunk és álmodunk egymással.
Minden bizonnyal álmodni is fogunk, amíg élünk. Ott vagyunk egymás álmaiban, így-úgy. Fiatalon és öregen, egészségesen és betegen, egyenes háttal és görnyedten,
nevetve és zokogva, szakállasan és szőrtelen, nagykabátban és meztelen.
Gyűlölködve és szerelmesen.
Álmokkal kavargunk. Álmok kavarognak bennünk.
Elaltatnak és fölébresztenek. Elcsitítanak és ránk törnek.
Mint köd, gomolyognak közöttünk.
Sokszor nem is tudunk róluk.
Egymáshoz sodornak vagy elválasztanak, esetleg úgy,
hogy soha többé nem találkozunk."

Forrás: Györe Balázs: Apám barátja. KALLIGRAM Pozsony. 2006.