Fehérvasárnap - Weißer Sonntag

"Késő volt, mentem haza, lelkem

az elmúlt nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és a villák között,
nem is én mentem,
csak a lábam vitt a fekete fák alatt,
két lábam, két hű állatom,
mely magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben
valami hullám megcsapott:
illatok szálltak láthatatlan,
sűrű és nehéz illatok,
a lélegző, édes sötétben
szinte párolgott a világ
és tengerként áradt felém az
orgona, jázmin és akác.



Láthatatlan kertek mélyéből
tengerként áradtak felém,
nagy, puha szárnyuk alig lebbent
és letelepedtek körém,
a meglepetés örömével
lengették tele utamat
s minden gondot kifújt fejemből
ez a szép, könnyű pillanat.



S mintha élt volna,
minden illat külön megszólalt és mesélt,
ittam a virágok beszédét,
a test nélkül szerelmes éjt;
a rácson kísértetfehéren
áthajolt hozzám egy bokor
s úgy töltött csordultig a lelke,
mint szomjú palackot a bor.



És részegen és imbolyogva
indultam nagylassan tovább,
s új tenger dőlt a szomszéd kertből,
új bokor az új rácson át,
s az illattól már illatos lett
tüdőm és szívem és agyam,
egész testem elnehezült
s azt érezte, hogy szárnya van.



Hogy értem haza, nem tudom már.
-A gondom ma se kevesebb.
De azóta egy kicsit újra
megszerettem az életet,
s munka és báj közt mindig várom,
hogy jön, hogy majd csak újra jön
valami fáradt pillanatból
valami váratlan öröm."

* Szabó Lőrinc: Májusi éjszaka *



"Möge jeder Tag deines Lebens
so hell wie nur möglich sein!"

* Irischer Segenswunsch *